Category Archives: Elemi erő

Tisztelet nem szolgaság

Posted on by

Vitatkoztam nemrég a társammal, mert be akartam fonatni a hajam, ő pedig nem akarta. Pedig már jópárszor volt befonva, tincsenként, de amolyan “botcsinálta” módon, magamnak. Végre profival szerettem volna, aki látja is, amit csinál, hiszen nekem elég nehéz a saját fejemen, a tincseket úgy szétválasztani, hogy ki is nézzen valahogy. Nagyon nehezen akarta elfogadni, hogy a lelki békémhez, megújulásomhoz, most éppen erre van szükségem. De elfogadta, nekem meg befonták a hajam.

Egy ismert pszicháter könyvét olvasom a nőről, s pont arról ír, hogy szülés után, mi nők, mennyire megfeledkezünk a külsőnkről,  s elhagyjuk magunkat. Ma, jártomban-keltemben figyelni kezdtem én is a babakocsis anyukákat. Hát, mit mondjak, nem láttam egy ragyogó  anyukát sem.  (Tény, hogy egy kisvárosban nézelődtem, s nem voltam kint órákat.)

S bár ezt a pszichátert sokan nem szeretik, tudom, de rátapintott a lényegre. Megfeledkezünk magunkról. A gyereké a főszerep. De vajon mennyire egészséges ez?

Continue reading »

Energialenyomat és Önvaló

Posted on by

Kaptam a napokban egy háromjegyű csekket, éves leolvasás utánit,  az áramszolgáltatótól. Részletfizetést kértem, de mivel szerintük szerződést szegtem, és nem diktáltam rendesen az óraállásokat, azt mondták, csak egyben fizethetem ki. Hiába tiltakoztam, hogy egy havi fizetésem, gyedem, akármim nem fedezi ezt az összeget, az ügyintéző hajthatatlan volt.

Elszomorodtam. Hát valóban ennyire nem számít, ennyire nem számíthatunk egymásra? Hova tart ez a világ? Ennyire nem érdekel senkit a másik ember? S hogy egy olyan világban élünk, ahol rettegni kell a közmű és egyéb szolgáltatóktól, hogy mikor csap le, s küldi a végrehajtót, miközben írja sötétebbnél sötétebb, fenyegető, félelemkeltő, tudatlanul sötét mágiát űző leveleit.

Aztán, hirtelen, mint valami holtponton, átbillentem, s inkább erővé formáltam csalódottságom.

Continue reading »

Megerősítés és tagadás

Posted on by

“A bennünk lévő megerősítés és tagadás erejének egyensúlya. A mód, ahogyan eljutunk annak megértéséhez, hogy mit jelent az Igazság az igaz kegyelem összefüggésében.

Az igazság kártyája, Aura Soma tarot, www.dudus.hu

Megerősítés és tagadás. Igen, ez az. Húztam néhány kártyát (kattintottam) a dudus.hu honlapon, s mint mindig, most is közelebb vitt a bennem zajló vagy talán háborgó újabb gondolatsorhoz. Még mindig az interneten hirdetett utak foglalkoztatnak, a hírlevelek, hogy hogyan érjünk el biztos anyagi alapokat, gazdagságot, bőséget, s már egész jól bele is jöttem, de egyik nap kinőtt egy újabb burjánzó gondolat tudatalattim rejtett, sötét bugyraiból: vállalkozni, gyed után? Én? Hiszen, kicsi vagyok, meg Vuk vagyok, hogy is lennék már képes pont én rá?

Continue reading »

Önbizalom felnőttkorban

Posted on by

Ha már felnőttünk, de valahogy nem megy, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, s mindig visszatérünk az alaphozzáálláshoz: nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó, nekem úgy sem sikerülhet, akkor álljunk meg egy pillanatra, s keresgéljünk a múltunkban, gondoljuk végig, milyen volt gyermeknek lenni. Keressünk egy jóemléket, egy örömteli napot, olyat, amire szívesen emlékszünk. Amikor jó volt gyereknek lenni, valami jól sikerült, olyan dolog történt, amire büszkék voltunk. Töltekezzünk ebből az érzésből. S amikor egy kihívást jelentő feladat előtt állunk, jusson eszünkbe ez a régi pillanat, s úgy menjünk bele az adott helyzetbe.

Continue reading »

Rituálé – Nőknek

Posted on by

Áss le – egészen addig, ahol a fájdalmadat érzed.

Több nőt látok, fehér gyolcsruhában, hosszú, földet verdeső bő szoknyában, ahogy pirosló arccal állnak egy vonalban a szabad ég alatt. Mindnek ásó van a kezében, kemény fanyelű, fényesen villogó élű, sokat használt ásó. Elszánt arccal állnak egymás mellett, kicsi távolságot tartva egymástól, szemükben tükröződik az Ég kékje.

Continue reading »

Dimmenzióváltás, fényjármű

Posted on by

Merkaba.  Nevezik fényszekérnek is. Miután használni kezdtem évekkel ezelőtt, sok helyzetből kimozdított már. Van úgy, hogy megrekedünk, elönt a rosszkedv, s nemtudjuk merre tovább, nincs kedvünk semmihez, s belenehezedünk az adott helyzetbe. Nos, ilyenkor jól jön a Merkaba. Ha magunk köré építjük, s beindítjuk, már ha van rá engedélyünk felsőbb énünktől, a dolgok változni kezdenek. Maguktól. Continue reading »

Magunkért, gyermekünkért

Posted on by

tukorTegnap belenéztem egy tánctermi tükörbe, s első benyomásom magamról, az a kamaszkori kép volt, amely sokkal szélesebbnek mutatott, mint amilyen valójában vagyok.:), aztán megnéztem magam alaposabban, s már egy elfogadhatóbb kép nézett vissza rám. Aztán előbújt a bohóc énem, s mikor egyik kislány azt mondta, változz békává, hirtelen békává változtam:), de voltam légy is:).  S mindezt a tükör hozta ki belőlem. Jólesett “idétlenkedni”.

Continue reading »

Feszültségoldás

Posted on by
Fájdalom. Mélyről előtörő, elemi erővel ható. Hagyni kell, hogy előbújjon. Utána megkönnyebbülünk.
Manapság a legtöbb ember mindent magába folyt. Nem látszik a szembejövőn öröm vagy bánat, csak közöny. Pedig mennyi érzés, mennyi indulat, mennyi fájdalom lakik egy ember lelkében! A gyerekek nem szégyellik az érzéseiket, ők akkor és ott bömbölnek, hisztiznek, ahol épp jólesik nekik, lehet az a legforgalmasabb bevásárlóközpont is. És ez így van jól.
Éreztétek már, hogy egy feszültségoldó sírás után, valahogy tisztábbak lettetek? Valami megváltozik ilyenkor, valami könnyebb lesz. S a gyerekek hányszor választják ezt az utat, ha valami nem kedvükre való? Rengetegszer. Hiszen így jóval könnyebb, elengedni, feldolgozni, megtisztulni, s tovább lépni. Ők nem időznek, nem agyalnak sokáig egy-egy történésen, amíg kicsik, bömbölnek maximum, hogy céljukat elérjék, aztán elfelejtik. A baba is mindent, ami nem jó neki, sírással fejez ki. A sírás tehát egy tökéletes kommunikációs eszköz, arra, hogy figyeljenek ránk. De mi van, ha csak feszültségmentesíteni szeretnénk, kiengedni a gőzt, akár egy alapos bőgéssel is? Ha a gyerekek előtt tesszük, ők megijednek, s velünk sírnak. Ha pedig más meghallja, meglátja, ő legalább vigasztalni próbál, bár nem mindig jó ez sem. Lényeg, hogy merjünk bőgni, jó az, időnként, bármikor, mások előtt, mások nélkül, ahogy jólesik. Tisztábbak leszünk, megkönnyebbülünk utána.

Szimbólumok

Posted on by
Tudom nyár van, s ilyenkor előbújnak legyek, szúnyogok, bogarak, minden ami nem kell, én mégis róluk írok most. Mindenkinek van saját szimbólumrendszere. Megfigyeltem például, hogy ha fekete rigót látok, amerre tartok akkor éppen, az rendben van, jó úton járok minden értelemben. A seregély, ha feltűnik, valamilyen váratlan hír, információ érkezik az életembe. A toll, madártoll, éppen előttem, bárhol megjelenik, az éppen aktuális gondolat, ami foglalkoztat hiábavalóságát jelenti. Ha vezetek éppen, s “átrohan”:) előttem egy galamb, lassítanom kell. Mindig bejön. Biztos, hogy valami történik ott előrébb, pl. egy kamikázé előző a szembejövő sávban, stb. De mivel lassabban megyek, elkerülöm a bajt. A legyek folyamatosan kellemetlenkednek. Ha valaki erősebb indulatokat küld felém, hirtelen megjelenik egy darázs vagy méh, ugrottam már fel a szobában a székről, mikor váratlanul megjelent, az erkélyajtón repült be, majd kilencven fokos fordulattal nekem akart rontani. Egy ruhadarabbal védekeztem, szerencsére megúsztam, ahogy jött el is ment, kirepült a nyitott ajtón. Szóval a legyek. Érdekes, ahogy most írok róluk, eltűnt mindegyik. Pedig eddig itt kellemetlenkedtek. Tudatossá váltam, már nincs hatalmuk felettem.:) Gondolatfoszlányok ők is, energiadarabok, kellemetlen érzések megtestesítői. Hiszen hiába hesegetem el, visszajönnek, mindent összemászkálnak. Régebben a szúnyogok ellen volt egy bevált technikám: elképzeltem magam köré egy energiaburkot, fényeset, szerettel telit, amely annyira sugárzott, hogyha abba szúnyog betette a szárnyát, nyomban holtan rogyott össze. De ez a verzió annyira nem tetszett, így inkább elképzeltem, hogy belerepül, fénygolyóvá válik ő is, majd kipattan, s mint egy számítógépes játék, eltalálja a többieket, akik szintén fénygolyókká válnak, s ez így megy a végtelenségig. (Persze azért a fecskéknek is hagyni kell valami ennivalót) De visszatérve a legyekre: ő az az energia, aki folyton kellemetlenkedik, levakarhatatlan, ha elzavarom, kicsit messzebbről figyel. Ha meg lecsapom egy légycsapóval, hamarosan jön a másik. A folyton beszélő lányom, mikor először látta, hogy mire való a légycsapó, hirtelen elcsendesedett. Kicsit megilletődött. Én sem szeretem az ilyen megoldásokat. Ezért keresem a spirituális eltűntetés módját. De egyenlőre csak a légycsapós verziót ismerem.:)