Ha már felnőttünk, de valahogy nem megy, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, s mindig visszatérünk az alaphozzáálláshoz: nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó, nekem úgy sem sikerülhet, akkor álljunk meg egy pillanatra, s keresgéljünk a múltunkban, gondoljuk végig, milyen volt gyermeknek lenni. Keressünk egy jóemléket, egy örömteli napot, olyat, amire szívesen emlékszünk. Amikor jó volt gyereknek lenni, valami jól sikerült, olyan dolog történt, amire büszkék voltunk. Töltekezzünk ebből az érzésből. S amikor egy kihívást jelentő feladat előtt állunk, jusson eszünkbe ez a régi pillanat, s úgy menjünk bele az adott helyzetbe.
Menjünk tovább: megvan a tökéletes érzés, s utána mi történt? Mitől változott ez meg? Ki döngölt a földbe minket, hogy ne tudjunk már bízni magunkban? Kiknek hagytuk, hogy hassanak ránk, sebeket okozzanak tüskés szavai? Ha eszünkbe jut, lássuk a tüskéket, törjük le őket, lássuk ahogy a földre hullnak, s mondjuk neki, nem hatnak rám a szavaid, tükör vagy, magadról beszélsz, amikor engem próbálsz bántani. De akár jól kupán is vághatjuk gondolatban:) De ez amolyan játékos legyintés legyen inkább, hiszen tudjátok, minden visszaüt, akár tízszeresen is. S talán azt is jó tudni, hogy akik szavakkal ártottak nekünk, maguknak is ártottak, hiszen ha roszat kívánsz, mondasz másoknak, az a te világodban valósul meg, s magadnak ártasz vele leginkább.
De van, hogy sokszor felgyűlik bennünk az agresszió, a harag, amit nem vezetünk le, s ebből csak betegség, felesleges feszültség keletkezik. Nekem az éneklés ilyenkor sokat segít. De van ezerféle módja a levezetésnek: aki ütni vágy, ajánlom a boxzsákot, konditermekben pl., de lehet jót futni, ugrálni, extrém sportolni akár, mert hatalmas energiákat szabadít fel, s alakít át valami sokkal jobbá, sokkal hasznosabbá.
De visszatérve az önbizalomra: képzeljünk el egy célt, vágyképet, s ha félelem, bizonytalanság jön, küldjük a vágyképbe az energiáját, s gondoljunk a megvalósult képre. Az energia átalakul, a kép gyorsabban megvalósul, a félelem pedig eloszlik. S már egyre ritkábban fog próbálkozni, mert nem kap negatív teret, csak pozitívat, azért meg nem éri meg neki előbújni.