Önbizalom felnőttkorban

Ha már felnőttünk, de valahogy nem megy, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, s mindig visszatérünk az alaphozzáálláshoz: nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó, nekem úgy sem sikerülhet, akkor álljunk meg egy pillanatra, s keresgéljünk a múltunkban, gondoljuk végig, milyen volt gyermeknek lenni. Keressünk egy jóemléket, egy örömteli napot, olyat, amire szívesen emlékszünk. Amikor jó volt gyereknek lenni, valami jól sikerült, olyan dolog történt, amire büszkék voltunk. Töltekezzünk ebből az érzésből. S amikor egy kihívást jelentő feladat előtt állunk, jusson eszünkbe ez a régi pillanat, s úgy menjünk bele az adott helyzetbe.

Continue reading »

Magunkért, gyermekünkért

tukorTegnap belenéztem egy tánctermi tükörbe, s első benyomásom magamról, az a kamaszkori kép volt, amely sokkal szélesebbnek mutatott, mint amilyen valójában vagyok.:), aztán megnéztem magam alaposabban, s már egy elfogadhatóbb kép nézett vissza rám. Aztán előbújt a bohóc énem, s mikor egyik kislány azt mondta, változz békává, hirtelen békává változtam:), de voltam légy is:).  S mindezt a tükör hozta ki belőlem. Jólesett “idétlenkedni”.

Continue reading »

Önbizalom, gyermeki én

A párkapcsolat is aggasztó kérdés. Gondolkodtatok már azon, hogy mi van, ha nem találja a gyerek a párját, s ott marad velünk, s látjuk, hogy boldogtalan. Szerintem ez minden szülő agyán előbb-utóbb végigfut. Na ilyenkor mondom, hogy Elme állj, köszönöm, hogy megajándékoztál eme gondolattal, de az én gyerekem úgyis boldog lesz, talpraesett kölyök, a lábai előtt fognak heverni a pasik, csajok, stb.