Torna, sport, mikor is kezdje a gyerek, no meg miből?

Az FTC honlapján bukkantam erre a videóra, a torna, de inkább a sportolás megszerettetéséről szól, kedvcsináló a szertornáról, látványos elemekkel, “röpködő” gyerekekkel a háttérben. Érdemes megnézni, a mesteredzőnő remek előadó, s ha még nem terveztük, hogy sportolni járatjuk a gyereket, ettől biztosan kedvet kapunk. Persze nem feltétlenül tornára, bármilyen sportra, amely megtetszik neki. A videó az FTC honlapján itt érhető el:

Continue reading »

Tisztelet nem szolgaság

Vitatkoztam nemrég a társammal, mert be akartam fonatni a hajam, ő pedig nem akarta. Pedig már jópárszor volt befonva, tincsenként, de amolyan “botcsinálta” módon, magamnak. Végre profival szerettem volna, aki látja is, amit csinál, hiszen nekem elég nehéz a saját fejemen, a tincseket úgy szétválasztani, hogy ki is nézzen valahogy. Nagyon nehezen akarta elfogadni, hogy a lelki békémhez, megújulásomhoz, most éppen erre van szükségem. De elfogadta, nekem meg befonták a hajam.

Egy ismert pszicháter könyvét olvasom a nőről, s pont arról ír, hogy szülés után, mi nők, mennyire megfeledkezünk a külsőnkről,  s elhagyjuk magunkat. Ma, jártomban-keltemben figyelni kezdtem én is a babakocsis anyukákat. Hát, mit mondjak, nem láttam egy ragyogó  anyukát sem.  (Tény, hogy egy kisvárosban nézelődtem, s nem voltam kint órákat.)

S bár ezt a pszichátert sokan nem szeretik, tudom, de rátapintott a lényegre. Megfeledkezünk magunkról. A gyereké a főszerep. De vajon mennyire egészséges ez?

Continue reading »

Az újdonság varázsa

Ha elképzelünk valamit, de valamiért mégis tartunk tőle, még ha nem is tudatosan, de valahogy akadozik a dolog, ideje elgondolkodni azon is, hogy mi bajunk van az új dolgok, tapasztalások befogadásával.

Például, sokan úgy élik meg bánatukat, örömüket, hogy vásárolnak, egy ruhát, könyvet, kiegészítőt, apróságot, bármit, amiben örömüket lelik. Ha ruhát vesz az ember, azt szívesen felveszi, örömmel gondol rá, hiszen valami új szín, ezáltal jóérzés került az életébe.

A könyvek szintén egy egész más világ történeteit, tapasztalatait hozzák el, megint csak valami új dologba csöppenünk. Akkor miért félünk az újtól,  a változástól?

Continue reading »

Ifjúkor és világkép 1.

Ifjúkor és spiritualitás.  Szabadegyetemi, élő, előadássorozatra bukkantam spirituális gyermeknevelés témában egy hírlevélben, persze nem ingyen, hanem sokezer forintért. Az előadó végigvezet a fogantatástól, a felnőttkorig. Engem mégis az ifjúkor és spiritualitás téma fogott meg, gondolkodtatott el. Nemrég megkeresett egy kétségbeesett tizenhétéves ifjú hölgy, s arról panaszkodott, hogy teljesen be van fordulva, nemtud nyitni, nemtud barátkozni a körülötte élőkkel, annyira szorong, s a pszichológus nyugtatókat ajánlott neki, hogy egyáltalán aludni tudjon. Azt is írta, hogy úgy érzi, anyukája csalódott benne, mert nem tanul jól, de bezzeg a nővére, vele soha sincs semmi gond.

Continue reading »

Hatékony időbeosztás

Kinga barátnőm (bővebb infó: magunkról oldal) kérdezte a minap, hogy két gyerek mellett mikor van időm írni, s egyáltalán hogy telik egy napom. Miután részletesen leírtam neki,  úgy kezdtem a következő napot, hogy elhatároztam írni fogom a teendőimet. Ezért nyitottam egy google dokumentumot, excel táblázatszerűt, s felírtam az aznapi dátumot.

Continue reading »

Önbizalom felnőttkorban

Ha már felnőttünk, de valahogy nem megy, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, s mindig visszatérünk az alaphozzáálláshoz: nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó, nekem úgy sem sikerülhet, akkor álljunk meg egy pillanatra, s keresgéljünk a múltunkban, gondoljuk végig, milyen volt gyermeknek lenni. Keressünk egy jóemléket, egy örömteli napot, olyat, amire szívesen emlékszünk. Amikor jó volt gyereknek lenni, valami jól sikerült, olyan dolog történt, amire büszkék voltunk. Töltekezzünk ebből az érzésből. S amikor egy kihívást jelentő feladat előtt állunk, jusson eszünkbe ez a régi pillanat, s úgy menjünk bele az adott helyzetbe.

Continue reading »

A szív a főnök, nem az agy

Vágyak. A napokban megnéztem az Élő Mátrix című filmet. Felvetik benne, hogy a szív mint önálló intelligenciával, mezővel rendelkező szerv, a fő irányítónk. Ő irányítja az agyat, s egész létezésünket. S ha belegondolok, ez megint csak azt erősíti meg bennem, hogy csak a szeretet, ami valós, működő, igazi.

Tehát ha lerajzoljuk egy vágyunkat, kitesszük ide-oda, hogy a szemünk elé kerüljön sokszor, mégsem válik valóra, csak telik az idő, s már százezerszer átgondoltuk, hogy mit nem csinálunk jól, miért nem működik. Akkor álljunk meg, és gondoljuk végig, hogy mivel szeretnénk mindezt elérni. Van-e ott középen valami olyan érzelmi többlet, amitől úgy érzem, hogy valóban megérdemlem vágyam megvalósulását? Konkrétabban: ha arra vágyom, hogy sok pénzem legyen pl, s azt rajzolom le, hogy áramlik a pénz hozzám innen onnan, ilyen-olyan sikerek érnek, de mégsem történik semmi, akkor át kell fogalmazni.

Le kell rajzolni a konkrét eredményt, ami a pénzt hozza, s amely olyan érzést vált ki belőlünk, hogy ezzel a tevékenységgel valami olyat teszek, amely bennem jóérzést kelt, mások javára válik stb. Mert a szív vezet, s ha ő rábólint, csak akkor teremtődik meg az adott gazdag pillanat. Akkor az elmében rögzül, s valósággá válik.

Vagy például vágyom egy kocsira: mit fogok vele csinálni, mi az, amivel szolgálok másokat, s a szívemnek, a szeretetenergiának ez tetszik? Keressük meg ezeket a gondolatokat, s hagyjuk, hogy jóérzéssel töltsenek el. Mert a mező akkor működésbe lendül, s vágyunk materializálódik a fizikai szinten, minél többször gondolunk a jóérzésre.

Képek:

http://www.flickr.com/photos/dragonflydreams/3262902435/

http://www.flickr.com/photos/blondepowers/3300323617/