Vajon látunk is vagy csak nézünk?

Az önbizalom felnőttkorban című cikkemre egyik kedves olvasóm olyan hosszú hozzászólást írt, kielemezve a világ, és az ország negatív történéseit, hogy több okból nem közölhetem: egyrészt a politikai felhang másrészt a hosszúsága miatt. Kedves hozzászólóm: kérlek indíts egy blogot, ott kifejtheted a véleményed hosszan, a nehéz gazdasági helyzetről, a különböző titkos partikról, csalókról stb. Ja, és mint újságíró kérlek ne csak az egyik politikai oldalnak hidd el minden szavát, hanem hallgasd meg a másik oldalt is, nézz utána az ő szemszögükből is, s azután alkoss véleményt.

Százféle út létezik, s mi magunk vagyunk, akik választhatunk közülük.

Continue reading »

Torna, sport, mikor is kezdje a gyerek, no meg miből?

Az FTC honlapján bukkantam erre a videóra, a torna, de inkább a sportolás megszerettetéséről szól, kedvcsináló a szertornáról, látványos elemekkel, “röpködő” gyerekekkel a háttérben. Érdemes megnézni, a mesteredzőnő remek előadó, s ha még nem terveztük, hogy sportolni járatjuk a gyereket, ettől biztosan kedvet kapunk. Persze nem feltétlenül tornára, bármilyen sportra, amely megtetszik neki. A videó az FTC honlapján itt érhető el:

Continue reading »

Más szemében a szálkát

Van úgy, hogy kritizálunk, el sem olvassuk rendesen az írást, utána sem nézünk, ki írta a cikket, de folyik a szánkból a sötét, hömpölygő negatív szóözön. Aztán ezt rázúdítjuk a világra, ez esetben a cikk írójára, aki segítő szándékkal éppen egy meditációt oszt meg a nagyvilággal ezen a honlapon keresztül. Marhaságnak tituláljuk, de észre sem vesszük, hogy annak amit leírtunk, se füle se farka, ráadásul tele van elütéssel, helyesírási hibával mindaz, amit leírtunk.

Continue reading »

Az újdonság varázsa

Ha elképzelünk valamit, de valamiért mégis tartunk tőle, még ha nem is tudatosan, de valahogy akadozik a dolog, ideje elgondolkodni azon is, hogy mi bajunk van az új dolgok, tapasztalások befogadásával.

Például, sokan úgy élik meg bánatukat, örömüket, hogy vásárolnak, egy ruhát, könyvet, kiegészítőt, apróságot, bármit, amiben örömüket lelik. Ha ruhát vesz az ember, azt szívesen felveszi, örömmel gondol rá, hiszen valami új szín, ezáltal jóérzés került az életébe.

A könyvek szintén egy egész más világ történeteit, tapasztalatait hozzák el, megint csak valami új dologba csöppenünk. Akkor miért félünk az újtól,  a változástól?

Continue reading »

Társ és bőségtudat 2.

Ahhoz, hogy a dolgok valóban működjenek, ha párkapcsolatban élünk, fontos, hogy a társunk is nyisson a pozitív gondolatokra. Hiszen, ha minket nap mint nap foglalkoztat, dolgozunk rajta, teszünk érte, akkor az ő érdeklődése, ideális esetben pozitív hozzáállása, csak erősíti a vonzás törvényét, s gyorsabban teljesülnek kitűzött céljaink, valósulnak meg vágyaink. Olyankor magától áramlik a bőség, s kiegyensúlyozottan müködnek az Univerzum erői életünkben.  Mert lássuk be, sokszor az említett  szint alatt vagyunk. Ha például nem érkeznek életünkbe nap mint nap szerencsés “véletlenek”,  pedig mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik, de valamiért mégsem működik. No ekkor érdemes körülnézni kicsit életünk más területein is, például a párkapcsolatunkban.

Continue reading »

Ifjúkor és világkép 1.

Ifjúkor és spiritualitás.  Szabadegyetemi, élő, előadássorozatra bukkantam spirituális gyermeknevelés témában egy hírlevélben, persze nem ingyen, hanem sokezer forintért. Az előadó végigvezet a fogantatástól, a felnőttkorig. Engem mégis az ifjúkor és spiritualitás téma fogott meg, gondolkodtatott el. Nemrég megkeresett egy kétségbeesett tizenhétéves ifjú hölgy, s arról panaszkodott, hogy teljesen be van fordulva, nemtud nyitni, nemtud barátkozni a körülötte élőkkel, annyira szorong, s a pszichológus nyugtatókat ajánlott neki, hogy egyáltalán aludni tudjon. Azt is írta, hogy úgy érzi, anyukája csalódott benne, mert nem tanul jól, de bezzeg a nővére, vele soha sincs semmi gond.

Continue reading »

Társ és bőségtudat 1.

A párom, a párom, a párom, ő nem akarja, nem látja, nem úgy érzékeli, hülyeségnek tartja, nem lehet vele beszélni erről. Hányszor jutunk vajon erre a pontra? Aztán telnek a hétköznapok tovább, s nem változik semmi. Pedig mi próbálkoznánk, de valami mégsem teljes, mégsem az igazi.

A napokban megkaptam a házunk rám eső tulajdoni hányad rész utáni illeték csekkjét. Több mint kétszázezer forint. Ő persze mérges lett, tiltakozni kezdett, azzal jött, hogy még hány bőrt akarnak lehúzni rólunk, s élhetetlenné tenni az életünk, stb.

Continue reading »