Ifjúkor és spiritualitás.  Szabadegyetemi, élő, előadássorozatra bukkantam spirituális gyermeknevelés témában egy hírlevélben, persze nem ingyen, hanem sokezer forintért. Az előadó végigvezet a fogantatástól, a felnőttkorig. Engem mégis az ifjúkor és spiritualitás téma fogott meg, gondolkodtatott el. Nemrég megkeresett egy kétségbeesett tizenhétéves ifjú hölgy, s arról panaszkodott, hogy teljesen be van fordulva, nemtud nyitni, nemtud barátkozni a körülötte élőkkel, annyira szorong, s a pszichológus nyugtatókat ajánlott neki, hogy egyáltalán aludni tudjon. Azt is írta, hogy úgy érzi, anyukája csalódott benne, mert nem tanul jól, de bezzeg a nővére, vele soha sincs semmi gond.

Hogy jut el idáig egy fiatal lány? Mit rontunk el mi szülők? Mire nem figyelünk oda? Foghatjuk persze bármire, genetikára, fűre, fára, virágra, de be kell látnunk a legnagyobb szerepünk nekünk van abban, hogy ez a pici, mosolygó, szeretet golyó, mivé válik, milyen felnőtt lesz, s mennyire találja meg a helyét az életben.

Sokat írtam már korábban arról, hogy szeretgessük, ölelgessük, meséljünk neki, de mi van, ha már nem igényli a mesét, nem akar már az ölünkbe ülni, hiszen ő már nem gyerek, ő már egy önálló felnőni készülő egyéniség. Lehetőségeket, utakat mutatni akkor is lehet. Mesélni neki kedvenc könyvekről, helyzetekről, mikor az olvasás segített, ha még nem tudtuk megszerettetni vele a könyveket.

Ha nem megy a tanulás, unja, nincsenek sikerélményei, keressünk egy olyan tantárgyat, ami egy kicsit is érdekli, s segítsünk neki benne elmélyülni, akár játékos formában is.

Elvihetjük különböző sport foglalkozásokra, hogy tudjon miből választani, vagy megkérhetünk egy ismerős, hasonló gondolkodású anyukát, apukát, hogy egyik héten ő vigye az ő csemetéjével együtt a miénket, másik héten pedig mi tegyük.

Meglátogathatunk különböző klubfoglalkozásokat is, drámajátéktól elkezdve bármit, amiben egy kicsi fantáziát is látunk. Művelődési házakban szoktak tartani szabó-varró tanfolyamot, kézműves foglalkozásokat, fillérekért, érdemes megnézni a kiírásaikat. A drámajáték vagy pszichodráma csoportokat különösen ajánlom, mert nagyon sok gátlást, szorongást kiold a gyerekekből, s nem az a cél, hogy szinész legyen belőle, hanem, hogy különböző helyzetekben is magabiztosan tudjon fellépni, s egyre kevesebb kudarcélmény érje.

Mutassunk neki minél többet a világból, akár közvetlen környezetünkben is, nem kell drága külföldi nyaralás ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát velünk. A foglalkozás sokkal többet számít neki, akár a közeli erdőben való kirándulás alkalmával is, ahol beszélgetünk vele, bármiről.

Sok szülő esik abba a hibába, persze tisztelet a kivételnek, hogy bár neki ment a tanulás, vagy bizonyos tantárgyakban jó volt, a saját gyerekének mégsem tudja ezt átadni, s nem érti miért nem tanul a gyerek jól. Egyszer az én orvosi egyetemet végzett anyám is panaszkodott egy ismerős tanár anyukának, a jegyeimről annak idején. A hölgy csak ennyit válaszolt: mert nem tanítottad meg tanulni!

Saját magamnak kellett kifejlesztenem a tanulási módszerem, hogy a szülői elvárásoknak, s később a saját mércémnek megfeleljek. De ha vannak jól bevált praktikáink, amik működtek, ne sajnáljuk megosztani velük, például egy ilyen kirándulás, akár fagyizás, cukrászdába menés alkalmával. Adjunk alkalmat a beszélgetésre, kellemes élménnyel egybekötve.

Persze, van hogy a gyerek nem akar beszélni róla, szégyelli, hogy rossz jegyei vannak, s szóba hozni, csak olaj a tűzre, de egy ilyen séta közben, ki lehet húzni belőle, szeretettel, türelemmel, hogy mi baja, tanárral, tantárggyal, osztálytárssal, bármivel, vagy csak egyszerűen el lehet neki mesélni a módszert, ami nekünk a legjobban bevált, anélkül, hogy faggatnánk. Így, erőltetés nélkül, élni fog vele, még ha nem is mondja, vagy köszöni meg, de biztos, hogy ki fogja próbálni.

Összefoglalva a felvázoltakat, minél több inger éri, annál szélesebb lesz a világképe, mondhatnám, tapasztaltabb lesz. Például, nem fogad el mindent, amit mondanak neki, feltétel nélkül, hanem megnézi más szempontok alapján is, meghallgat másokat, stb. Megtanulja körbejárni a témát. Mivel neki is széles spektrumot mutattak a világból, s látja, hogy mindig van választási lehetőség. Ha tudja, hogy van miből választani, könnyebben rátalál, s felnőtt korában is boldogul. Igaz mindez a spiritualitásra is.

Fogadjuk el az ő nézőpontját, adjunk a kezébe könyveket ebben a témában is, és segítsük, hogy ő is keresgéljen, vigyük el könyvtárba, ha még nem iratkozott be. Kérdezgessük, hogy látja az adott témát, mi maradt meg a gyermekkor mágiájából, tündér és boszorkány lényeiből a fantáziavilágában.

Folyt.köv