Más szemében a szálkát

Van úgy, hogy kritizálunk, el sem olvassuk rendesen az írást, utána sem nézünk, ki írta a cikket, de folyik a szánkból a sötét, hömpölygő negatív szóözön. Aztán ezt rázúdítjuk a világra, ez esetben a cikk írójára, aki segítő szándékkal éppen egy meditációt oszt meg a nagyvilággal ezen a honlapon keresztül. Marhaságnak tituláljuk, de észre sem vesszük, hogy annak amit leírtunk, se füle se farka, ráadásul tele van elütéssel, helyesírási hibával mindaz, amit leírtunk.

Continue reading »

Megerősítés és tagadás

“A bennünk lévő megerősítés és tagadás erejének egyensúlya. A mód, ahogyan eljutunk annak megértéséhez, hogy mit jelent az Igazság az igaz kegyelem összefüggésében.

Az igazság kártyája, Aura Soma tarot, www.dudus.hu

Megerősítés és tagadás. Igen, ez az. Húztam néhány kártyát (kattintottam) a dudus.hu honlapon, s mint mindig, most is közelebb vitt a bennem zajló vagy talán háborgó újabb gondolatsorhoz. Még mindig az interneten hirdetett utak foglalkoztatnak, a hírlevelek, hogy hogyan érjünk el biztos anyagi alapokat, gazdagságot, bőséget, s már egész jól bele is jöttem, de egyik nap kinőtt egy újabb burjánzó gondolat tudatalattim rejtett, sötét bugyraiból: vállalkozni, gyed után? Én? Hiszen, kicsi vagyok, meg Vuk vagyok, hogy is lennék már képes pont én rá?

Continue reading »

Ahol a seb, ott a gyógyulás 2.

Hiába menekülünk, talán egy életen át is, feloldozást, megkönnyebbülést csak az jelenthet, ha oda megyünk, ahol a sérülés történt. Megszemléljük, amit látunk és érzünk, azt pedig elfogadjuk. Magunkba beengedjük teljesen, hogy ne kísértsen tovább, és így, ha a részünkké válhat, nem lesz ellenség többé. Megerősödünk általa.

Continue reading »

Ahol a seb, ott a gyógyulás

Minden ember életében van amolyan „Csontváz a szekrényben” – vagyis olyan (akár eltitkolt) esemény, személy, érzések, amik köthetőek valami negatív tartalomhoz is, ami viszont bennünk van mindezzel kapcsolatban. Ezt váltja ki bennünk, ha meglátjuk azt a személyt pl., aki számunkra valami rossz, káros, fájdalmas dolgot cselekedett.

Continue reading »

Kulcsszó: pillanatok

Van úgy, hogy csak jönnek a gondolatok, de nem állnak össze kerek egésszé, egy szösszenet itt, egy pillanat ott, amolyan röpke sóhajok és óhajok. Aztán mikor beindul a Merkaba kerék, a dimmenzióragyogás megváltozik, s minden a helyén van, pont jókor, pont jó időben, s ragyog, ragyog a fény, miközben én magam egy vagyok a mindenséggel, s végtelen vagyok. Feltölt a jóérzés, s mosolyognom kell mindenek felett. Hát ez vagyok én, ennyi vagyok. Nincs különbség, nincs semmi,  dimmenzióragyogás, fénysugár vagyok. Egy a sok közül, s mindenkivel egy. Te is az vagy. Lásd a fényed:)

Continue reading »

Dimmenzióváltás, fényjármű

Merkaba.  Nevezik fényszekérnek is. Miután használni kezdtem évekkel ezelőtt, sok helyzetből kimozdított már. Van úgy, hogy megrekedünk, elönt a rosszkedv, s nemtudjuk merre tovább, nincs kedvünk semmihez, s belenehezedünk az adott helyzetbe. Nos, ilyenkor jól jön a Merkaba. Ha magunk köré építjük, s beindítjuk, már ha van rá engedélyünk felsőbb énünktől, a dolgok változni kezdenek. Maguktól. Continue reading »

Ölelés kontra hiszti

Hiszti. Váratlan és elemi erővel előtörő, szülőket a kétségbeesés szélére, s olykor szülői létük megkérdőjelezésére sodró erőhullám. Kezelése, megelőzése szinte lehetetlen. Velejárói: bömbölés, csapkodás, kiabálás.
Fel kellett mennünk Pestre valamelyik nap útlevelet csináltatni a gyerekeknek. A kocsinkat, mióta összetört, még mindig szerelik, úgyhogy kénytelenek voltunk vonatozni. Viszont így a lehetséges szundikálások három és féléves lányom számára kimaradtak, s mikor már majdnem végeztünk, előbújt s megszállta a hiszti. Pontosabban a hisztimanó. Én csak így hívom. Időnként fájdalmasan feljajdulok: a kicsi lányomat akarom, vissza akarom kapni! Nem ezt a hisztimanót! (Persze ilyenkor, ellenkezik, vitatkozik, s természetesen neki áll feljebb) Ismerős a helyzet? A vasútállomásig tartott a hiszti, próbáltuk figyelmen kívül hagyni, de esélytelenek voltunk. Mindenért bömbölt, mindenért kiabált, stb. S mikor már kellően fáradtan végre felszálltunk a vonatra, visszatért a kislány énje, s kezdte jóvátenni az eddigieket: a hátam mögé mászott, s valódi pránatisztító gyakorlatokkal tisztítani kezdte a hátam. Leszedte a súlyokat. Éreztem, hogy megkönnyebbülök. Ösztönösen jól csinálta. Szoktam tőle azt is kérni, hogy tapossa meg a hátam. (Persze nem a vonaton.) Tudom, vannak akik félnek ettől, mert mi van ha rossz helyre tapos, de én bízom benne, s tudom, hogy csak olyan helyekre lép, aminek szüksége van erre a nyomásra, súlyra, amit ő gyakorol ott akkor éppen arra testrészemre. Sokszor megerősített már ebben.
Tehát az én tapasztalásom, hogy vegyük rá őket, hogy masszírozzák a hátunkat. Annyira ügyesek! Erősítsük ezt a képességüket, s dícsérjük meg őket. Nekem is jól megy a masszírozás, energetizálás, ebben sosem korlátoztak a szüleim, s ösztönösen jól csinálom, megmaradt ez a képességem. Minden gyerek képes rá. Ne vegyük el tőlük. S mi is gyakran simogassuk, ölelgessük őket, hangsúlyozom, amíg lehet:), mert az érintés nagyon fontos egy fejlődő gyermek számára. S figyeljünk arra, hogyha ő közeledik, akármennyire fáradtak, nyűgösek vagyunk, ne hárítsuk, inkább fogadjuk el, bajunk nem lesz tőle, s az ő kis tudatalattijába pedig nem rakódik le egy negatív lenyomat, akármennyire jelentéktelennek is tűnik az egész. S akkor hisztiből is jóval kevesebb lesz.

Kincs

Mindig spontán jön. Mint valami történés. Nemtudom megmagyarázni. Csak megtörténik. Írok, és megszületik, valami kikerekedik, sikerül. Aztán jön ő, a törő-zúzó, romboló, felemelő és imádnivaló tündérkirálynő, a kizökkentő kicsi lány, s más irányt vesz a történet, a kerek egész.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Pl. mikor néhány napot az egyik nagyszülőknél tölt a lányom, egy kis pukkancsot kapok vissza, aki azt gondolja, hogy ideje átvennie a hatalmat, s minket a szüleit is úgy ugráltathat, ahogy a nagyszüleit szokta. Szerencsére néhány óra alatt visszarázódik, mert nem ugrok neki, hiába várja el, s egy idő után, esetleg egy hiszti után, kiegyensúlyozódnak az energiák, s helyre áll a családi béke. (S már az öcsit sem akarja kidobni a szemétbe:))
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.