Minden ember életében van amolyan „Csontváz a szekrényben” – vagyis olyan (akár eltitkolt) esemény, személy, érzések, amik köthetőek valami negatív tartalomhoz is, ami viszont bennünk van mindezzel kapcsolatban. Ezt váltja ki bennünk, ha meglátjuk azt a személyt pl., aki számunkra valami rossz, káros, fájdalmas dolgot cselekedett.

Talán ő nem is tud róla, mégis, évekig, évtizedekig is képesek vagyunk a rosszat, fájdalmat elcsomagolni, időnként elővenni a rejtekhelyről, megszemlélni, nyugtázni, hogy: „Igen, itt van még, ugyanúgy fáj, de nem, nem akarok ezzel foglalkozni, túl fájdalmas, majd később..”

Ilyenkor, Karácsony alkalmával, ami a szívünkben élő Szeretetről szól elsősorban, lehetőségünk nyílhat (persze bármikor máskor is), hogy közeledjünk ehhez a sebhez, rossz emlékhez, amit ott belül elrejtettünk, magunkba, s hurcoljuk régen már.

Ha él még a személy, akihez köthető, menjünk, látogassuk meg személyesen, hívjuk fel telefonon vagy írjunk neki levelet. Merjünk közeledni, tegyük meg az első lépéseket.

Tapasztalatból tudom, hogy a fájdalom, a félelem a fájdalomtól, hogy újra megsebesülök egy olyan érzékeny pontomon, ahol már sokat “fájtam”, mert eltaláltak.., nos, ha van bátorságom közelebb menni a saját sebemhez, fájdalmamhoz, s rá merek tekinteni az igazi puszta valóságra, akkor közelebb kerülhetek a gyógyuláshoz. Nem véletlen az, hogy vannak pl. olyan nők, akik mindig rossz társat, férfit választanak. Olyat, aki megveri a nőt, megalázza, nem tiszteli. Ez egy összetett feladat, s a félig – meddig tudatos nő tudja is, hogy akitől, ahol a sebet kapta, ott a gyógyulása is. Sajnos a félig tudatos, ösztönös nők ezt vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon lassan oldják meg. Pedig amikor felismerem, hogy áldozatként újra és újra odaállok, hogy rúgjanak belém még egyet és még egyet, az már egyre csak rosszabb és rosszabb testi-lelki állapotot eredményez.

A megoldás ott lehet, ha a nő megnézi magában ezt a helyzetet, mintha kívülről látná. Felidézi a sok bántást, a személyt, személyeket, akit ehhez a sérüléshez köt.

Családállításokon nagyon szép példákat látok, hogy micsoda fájdalom és szeretet köti ezeket a nőket az őket bántalmazó emberekhez.

Az Áldozat mindig vonzódik a Tetteshez. Mert tudja, hogy ott a gyógyulás. Ott a feladat, ott az erőpróba, ott az igazság. Ez valójában Szeretetpróba.

Ha elszaladunk, és messzire futunk, akkor utolérhet bennünket ugyanez a helyzet. De ha megállunk, szembenézünk, felismerünk, meglátjuk, és képesek vagyunk tisztelettel, őszintén meghajolni, feloldó mondatokat elmondani a Másiknak, akkor továbbléphetünk. Szeressük magunkat annyire, hogy megengedjük magunknak a gyógyulást!

A régi mondás is azt tartja: Kutyaharapást szőrivel. A kígyómérget is gyógyszerekhez használják fel, alapanyagként.

Minden méregben ott rejlik a gyógyszer is. Gyógy-szer. Gyógyulás – Szeretet.

folyt.köv

Jung Kinga

Kép:

http://www.energiagyogyaszat.lapunk.hu/?modul=galeria&a=7941&p=3

http://www.energiagyogyaszat.lapunk.hu/?modul=galeria&a=7941