Tele az internet, a könyves-, és egyéb boltok a rengeteg önfejlesztő csodakönyvvel. De mi van, ha mégsem megy, ideig-óráig hat ránk, aztán valahogy visszatér a rosszkedv, a bizonytalanság érzet, a kellemetlen érzés? A megannyi technika ellenére mégis megjelenik, s mint egy fekély, rágja be magát lelkünkbe.
Category Archives: Család, értékek
Tisztelet nem szolgaság
Vitatkoztam nemrég a társammal, mert be akartam fonatni a hajam, ő pedig nem akarta. Pedig már jópárszor volt befonva, tincsenként, de amolyan “botcsinálta” módon, magamnak. Végre profival szerettem volna, aki látja is, amit csinál, hiszen nekem elég nehéz a saját fejemen, a tincseket úgy szétválasztani, hogy ki is nézzen valahogy. Nagyon nehezen akarta elfogadni, hogy a lelki békémhez, megújulásomhoz, most éppen erre van szükségem. De elfogadta, nekem meg befonták a hajam.
Egy ismert pszicháter könyvét olvasom a nőről, s pont arról ír, hogy szülés után, mi nők, mennyire megfeledkezünk a külsőnkről, s elhagyjuk magunkat. Ma, jártomban-keltemben figyelni kezdtem én is a babakocsis anyukákat. Hát, mit mondjak, nem láttam egy ragyogó anyukát sem. (Tény, hogy egy kisvárosban nézelődtem, s nem voltam kint órákat.)
S bár ezt a pszichátert sokan nem szeretik, tudom, de rátapintott a lényegre. Megfeledkezünk magunkról. A gyereké a főszerep. De vajon mennyire egészséges ez?
Ifjúkor és világkép 1.
Ifjúkor és spiritualitás. Szabadegyetemi, élő, előadássorozatra bukkantam spirituális gyermeknevelés témában egy hírlevélben, persze nem ingyen, hanem sokezer forintért. Az előadó végigvezet a fogantatástól, a felnőttkorig. Engem mégis az ifjúkor és spiritualitás téma fogott meg, gondolkodtatott el. Nemrég megkeresett egy kétségbeesett tizenhétéves ifjú hölgy, s arról panaszkodott, hogy teljesen be van fordulva, nemtud nyitni, nemtud barátkozni a körülötte élőkkel, annyira szorong, s a pszichológus nyugtatókat ajánlott neki, hogy egyáltalán aludni tudjon. Azt is írta, hogy úgy érzi, anyukája csalódott benne, mert nem tanul jól, de bezzeg a nővére, vele soha sincs semmi gond.
Társ és bőségtudat 1.
A párom, a párom, a párom, ő nem akarja, nem látja, nem úgy érzékeli, hülyeségnek tartja, nem lehet vele beszélni erről. Hányszor jutunk vajon erre a pontra? Aztán telnek a hétköznapok tovább, s nem változik semmi. Pedig mi próbálkoznánk, de valami mégsem teljes, mégsem az igazi.
A napokban megkaptam a házunk rám eső tulajdoni hányad rész utáni illeték csekkjét. Több mint kétszázezer forint. Ő persze mérges lett, tiltakozni kezdett, azzal jött, hogy még hány bőrt akarnak lehúzni rólunk, s élhetetlenné tenni az életünk, stb.
Önbizalom felnőttkorban
Ha már felnőttünk, de valahogy nem megy, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, s mindig visszatérünk az alaphozzáálláshoz: nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó, nekem úgy sem sikerülhet, akkor álljunk meg egy pillanatra, s keresgéljünk a múltunkban, gondoljuk végig, milyen volt gyermeknek lenni. Keressünk egy jóemléket, egy örömteli napot, olyat, amire szívesen emlékszünk. Amikor jó volt gyereknek lenni, valami jól sikerült, olyan dolog történt, amire büszkék voltunk. Töltekezzünk ebből az érzésből. S amikor egy kihívást jelentő feladat előtt állunk, jusson eszünkbe ez a régi pillanat, s úgy menjünk bele az adott helyzetbe.
Önbizalom gyermekkorban
Stabil önbizalom. Ez a titka a jól működő életnek, állítják egyesek. A gyerekek fejlődésében pedig különösen fontos tényező. Hiszen egy önbizalommal rendelkező gyerekre a többiek is felnéznek, keresik a társaságát, biztonságban érzik magukat mellette.
Kórházas, gyerekes, tudatos
Kicsi fiam a bárányhimlő mellé, összeszedte az úgynevezett rota vírust is, úgyhogy szombat délelőtt, a László kórház fertőző osztályán kötöttünk ki. Bent tartották, még infúzióra is kötötték. Szerencsére, két nap múlva már mehettünk haza.
Eddig az hogy ügyelet, vagy kórház a gyerekkel, csak a rémálmaimban jutott eszembe. Szerencsére, eddig nem is volt rá szükség.
Continue reading
Rituálé – Nőknek
Áss le – egészen addig, ahol a fájdalmadat érzed.
Több nőt látok, fehér gyolcsruhában, hosszú, földet verdeső bő szoknyában, ahogy pirosló arccal állnak egy vonalban a szabad ég alatt. Mindnek ásó van a kezében, kemény fanyelű, fényesen villogó élű, sokat használt ásó. Elszánt arccal állnak egymás mellett, kicsi távolságot tartva egymástól, szemükben tükröződik az Ég kékje.
Ahol a seb, ott a gyógyulás 2.
Hiába menekülünk, talán egy életen át is, feloldozást, megkönnyebbülést csak az jelenthet, ha oda megyünk, ahol a sérülés történt. Megszemléljük, amit látunk és érzünk, azt pedig elfogadjuk. Magunkba beengedjük teljesen, hogy ne kísértsen tovább, és így, ha a részünkké válhat, nem lesz ellenség többé. Megerősödünk általa.
Ahol a seb, ott a gyógyulás
Minden ember életében van amolyan „Csontváz a szekrényben” – vagyis olyan (akár eltitkolt) esemény, személy, érzések, amik köthetőek valami negatív tartalomhoz is, ami viszont bennünk van mindezzel kapcsolatban. Ezt váltja ki bennünk, ha meglátjuk azt a személyt pl., aki számunkra valami rossz, káros, fájdalmas dolgot cselekedett.