Isteni sugallat. Ismeritek? A történet onnan indul, hogy van egy tinilány, akinek van két tesója, a bátyja autóbalesetben megsérül, és tolószékbe kerül, az öccse pedig amolyan magának való zseni, anyja tanár, apja rendőrfőnök. Eddig egy átlagos történetnek indul, csakhogy Joannak, így hívják, megjelenik Isten, egy jóképű középiskolás fiú személyében, s elkezd feladatokat osztogatni neki. Mert Joan, mint később kiderül, Jean D’Arc reinkarnációja, (bár ezt egyértelműen nem mondják ki, csak a film leírásából derül ki) s ezért láthatja Istent. Aztán persze nem tartja meg a sármos pasi külsőt, hanem a legkülönfélébb alakokban szólítja meg Joant, s adja a következő feladatot.
S hogy mindennek mi értelme? Arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenki élete összefügg, s ha kicsit is odafigyelünk másokra, a körülöttünk élőkre például, egész másképp alakul a lehetséges jövőjük, mintha észre sem vettük volna őket. Ilyen lehet egy mosoly a szomorú ismerősöknek, egy baráti vállveregetés, egy kedves szó. Látszólag jelentéktelen, de valójában nem az. Mert ott hátul a színfalak mögött az ok-okozati törvény kőkeményen működik, s minden apró cselekedet újabb és újabb okozatot indít el, ami persze továbbiakat generál.
Most épp annál a résznél tartok, hogy zongoraleckékre kell járnia, de állt már be kötélugrónak, vitaklubban is volt, a pompomlányságot is kipróbálta, külön kémiára is jár, önkéntes gyerekre vigyázó is volt, és még sorolhatnám. S minden egyes újabb feladatnál, bár egyikre sem akart magától beiratkozni, valami változott, mégha apróságok is. Elgondolkodtató sorozat, és tanulságos. Ha tehetném, kötelezővé tenném a középiskolai tananyagban. Mert mindamellett, hogy szórakoztató, nagyon sok értékre hívja fel a figyelmet.
Nemrég láttam az Igenember című filmet. Ha tehetitek nézzétek meg. Egy banktisztviselő, akinek élete kezd zátonyra futni, a barátnője lelépett, ő meg ugyanazt az unalmas kört futja nap mint nap, hitelügyintézőként mindenkinek nemet mond. Mígnem találkozik az Igenekben élő Guruval, egy barátja viszi el az előadására, s azt a feladatot kapja, hogy mostantól mindenkinek, aki kér tőle valamit, mondjon igent. És kezdetét veszi a nagybetűs élet. Miközben, számos mulatságos helyzeten keresztül, próbál helytállni, s újra és újra igent mondani, még a munkahelyén is előléptetik, s sikeres, boldog ember válik belőle. Természetesen megjelenik az igazi is, a régi is már visszasírná magát, s mindez azért, mert mindig mindenkinek igent mond.
Lehet hogy kéne nekünk hétköznapi embereknek is ilyen napokat tartani, bár a filmben vannak abszurd helyzetek is, s a végén kiderül, hogy félreértette, időnként mondhatott volna nemet is, de ez így volt a jó. Szóval egészséges igen napok, szolgálat napok elkellenének az életünkben igencsak. Mert ha jót teszünk, tízszeresen kapjuk vissza. Ahogy a rosszat is.
Kapcsolódó:
Képek:
http://www.thesamebigsky.com/stories/graphics/joan-cast-300.jpg