Category Archives: Gyakorlat

Mozgásos tudatos masszázsos nevelés

Posted on by
Valahogy csak belülről, ösztönösen figyelni, tudatosnak lenni, ez a jó nevelés titka szerintem. Akkor észrevesszük, amit meg kell látni. Persze lehet erre mondani, hogy fáradtak vagyunk, nemtudunk mindig figyelni, stb, s ez így van jól, de ha egyre többször csináljuk, s emlékeztetjük magunkat rá, akkor egyre gyakrabban menni fog. Akkor időben vesszük észre, ha épp valami baj érné, még ha apró is, időben szólunk, mielőtt megtörténik az akármilyen apró kellemetlenség, stb. Pont akkor lépünk be a szobába, mielőtt valami baj történne, s időben meg tudjuk akadályozni.
A mozgás is ilyen. Ösztönösen rá lehet érezni, hogy mi jó a babának például. Sokan sokféle tanácsot adnak, szakemberek is, s sokszor a lényeget meg nem veszik észre. Sablonok, átlagok szerint dolgoznak, hiszen ez a bevált módszer, de mindenki egyéni, s persze meg kell hallgatni őket, de nem mindig válik be az általuk javasolt út. Ők sem elég tudatosak, persze tisztelet a kivételnek, amit nem kell, túlaggódnak, s fölösleges vizsgálatokra küldik az embert a babájával, s amit meg észre kéne venni, azt meg nem látják meg. (Saját és környezetemben szerzett tapasztalat)
Fejleszteni az izomzatát mi magunk is tudjuk, ezért kapott ekkora teret a babamasszázs manapság. A lényeg, hogy hallgassunk az ösztöneinkre, mert akkor nemtudjuk elrontani. Ha félelemmel telve kezdünk bele, akkor inkább ne csináljuk, bízzuk másra, mert többet árthatunk, mint használhatunk. Higyjük el, hogy jól csináljuk. Akkor jól is fogjuk. A hit hegyeket dönthet:)

A nagyobbakat ugyanúgy lehet és kell masszírozni szerintem. Időnként megkérem a lányomat, hogy tapossa meg a hátamat. Utána azt kéri, hogy cseréljünk. Hát, az kicsit durva lenne, ha én állnék az övére, úgyhogy kézzel szoktam, kicsit megnyomkodom, s masszírozom. Szereti.

Meg egyáltalán, az érintés fontos nekik, hogy érezzék a közelségünket. Figyelek arra, pl. hogy amikor mindenáron az ölembe akar mászni, bármennyire is terhes, mert épp folyamatosan izeg-mozog, ne hárítsam, csak amikor már vagy ötödször mászik ki-be az ölembe, s rajtam tornázik. Olyankor aztán megelégelem, s lerakom. Nem veszi ilyenkor már zokon. Ha egyből hárítanám, megmaradna benne, s csak gyűlne-gyűlne, s gyúrná be a kis tudatalattijába.

Tegnap egy négy év körüli kisfiú a védőnőnél, azt mondta, hogy most ő nem fog sírni, amíg megcsinálják a szokásos vizsgálatokat. Aztán mikor rá kellett állni a mérlegre, eltőrt a mécses. Anyukájának ölbe kellett venni, s úgy mérték meg. Nekem ez furcsa volt: az én lányom sosem volt ilyen, s nem is értettem, hogy mitől borult ki szegényke. Félénk, gondolom, de ennyire? Biztos több minden van a háttérben, amiről nemtudok, s ha belegondolok, valójában bátor, mert ő megmondta, hogy ő megpróbálja legyőzni a félelmét, csak most nem sikerült neki, de legalább megpróbálta. Nembaj, majd legközelebb. Csodálatosak a gyerekek:)

Varázsszavak

Posted on by
Sok arc jön mindennap szembe velünk, ki szimpatikus, ki kevésbé az. Mindegyik tükör, és mindegyik rólunk szól. Nekem most az egyik tükröm, ovistárs anyuka, velem egyidős, fájdalmat okozott: szimpatikus volt, de egy vitás helyzet kapcsán, kibújt a szög a zsákból, s kiderült, hogy milyen is ő valójában. Csalódtam. Kerülöm. Azt hittem jófej. S fáj, hogy nem az. Szeretném, ha több jó ember lenne a földkerekségen. Ha erősödne az összetartás, s nem pedig az egymásnak keresztbe tevés nőne. Ráadásul úgy, hogy erre még büszke is valaki.
Olvastam egy gyakorlatot a szeretlek, sajnálom, bocsáss meg szavak mágikus csodatevő erejéről. Amikor eszembe jut ez a kiscsaj, elmondom a három varázsszót. Nem őt képzelem oda, hanem magamat az ő képében. Ő a tükröm. Az a tükröm, aki megbántott. Felszakított bennem valamit, visszatükrözött, amit még nem oldottam meg magamban, nem engedtem el, elfojtottam. Ezért kell azt mondanom neki: szeretlek, sajnálom, bocsáss meg. Neki, aki én vagyok. Így érezhetem a dühöt is, az iránt a másik csajszi iránt, de ugyanakkor a megbocsátást is. S ha gyakorlom, végül a lányra sem tudok haragudni már. S talán nem is találkozunk jó ideig, mert a szeretet energiája láthatatlanná tesz:) a haragja elől.

Ja és még valami, egy link:

Elgondolkodtató díjnyertes rövidfilm az éhségről. Hogy mire nem képes egy szülő, a gyermekeiért, ha azok éheznek!
http://www.cultureunplugged.com/play/1081/Chicken-a-la-Carte

Döntéseink súlya

Posted on by
Döntések. Kicsik és nagyok, jók, rosszak, helyesek, helytelenek. Mint mindennek ebben a világban, két pólusa van. Ha az egyik mellett döntünk jobbra megyünk, ha a másik mellett, balra. De van olyan hogy jó vagy rossz, helyes, helytelen? Nincsen. Mindegyik egy tapasztalás. Egy irány. Meg lehet bánni, vagy lehet örülni neki, de semmi más, csupán tapasztalás. Más dolga nincs is. S valójában egyáltalán nem nehezek. Mondjuk időnként, döntésképtelen vagyok, vagy nehezen tudok dönteni. Gondoljuk végig, mitől félünk? A döntésünk súlyától? Pedig nincs súlya, pillekönnyű, s valójában nem is létezik, illúzió, egy kapu, amely két irányba mutat. Ha elengedjük a súlyát, s becsukjuk a szemünk, láthatjuk mindkét variációt, vagy akárhányat, mielőtt döntünk bármiben, s még ha nehéznek is érezzük, de amellett döntsünk, ami igazán jó érzést kelt bennünk, megnyugtat minket, megkönnyebbülünk tőle. Még ha az eszünk azt sugallja, hogy nem ez a megfelelő. Az érzésre hallgassunk, ez vezet át, segít továbbélni, játszani az élet nevű játékot, s akkor nem lesz semmi baj. Megtanuljuk fokról fokra egyre könnyebben venni az akadályokat, észrevenni a jelzőpontokat, átértékelni a mindennapokat, s minden reggel csodavárással kezdeni a napot, mert csodák történnek folyton velünk. Kell hogy lássuk is mindezt végre.

Kincs

Posted on by
Mindig spontán jön. Mint valami történés. Nemtudom megmagyarázni. Csak megtörténik. Írok, és megszületik, valami kikerekedik, sikerül. Aztán jön ő, a törő-zúzó, romboló, felemelő és imádnivaló tündérkirálynő, a kizökkentő kicsi lány, s más irányt vesz a történet, a kerek egész.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Pl. mikor néhány napot az egyik nagyszülőknél tölt a lányom, egy kis pukkancsot kapok vissza, aki azt gondolja, hogy ideje átvennie a hatalmat, s minket a szüleit is úgy ugráltathat, ahogy a nagyszüleit szokta. Szerencsére néhány óra alatt visszarázódik, mert nem ugrok neki, hiába várja el, s egy idő után, esetleg egy hiszti után, kiegyensúlyozódnak az energiák, s helyre áll a családi béke. (S már az öcsit sem akarja kidobni a szemétbe:))
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.

Hála

Posted on by
Egy újabb tapasztalás. Mi van ha már van elég gyerekünk, s egy lélek mégis úgy dönt, hogy márpedig nálunk akar testet ölteni? De mi nem akarjuk ezt valójában, mert nem érezzük még késznek rá magunkat, úgy érezzük nemtudunk eléggé figyelni majd rá, hiszen a többiek is kicsik még, s végén csak kiabáló, fáradt nyúzott anyának álcázott hisztérika jutna mindenkinek. Az elme persze pörög, mutatja az újabb és újabb utakat, lehetőségeket, mert mi van ha így vagy úgy vagy amúgy lenne.
De nézzünk mélyen önmagunkba. Valóban ezt akarjuk? Nézzük meg kilenc hónap múlva magunkat és környezetünket, aztán tíz majd tizenkét hónap múlva. Hogy nézünk ki? Boldogok vagyunk? Kiegyensúlyozottan működik minden körülöttünk? Milyenek a színek? Jóérzés belegondolni? Ha igen, akkor vállaljuk, s engedjük növekedni. De ha nem, akkor csukjuk be a szemünket, kicsinyítsük le egész parányira magunkat, s lépjünk be a méhünkbe, (ha nekünk nincs a párunkéba:)). Keressük meg a magzatot, s az ezüstzsínoron hozzácsatlakozott lelket kérjük meg, hogy jelenjen meg előttünk. Elképzelhetjük a méhünket egy hatalmas teremnek is, amelynek közepén kényelmes fotelek és egy asztal látható. Üljünk le, s kínáljuk hellyel ezt a lelket is. Kérjük meg, hogy csukja be a szemét. Milyennek látjuk őt? Nézzük meg alaposan, érezzük őt. Még mindig meggondolhatjuk magunkat, s ha úgy érezzük testet akarunk adni neki, mosolyogjunk rá, öleljük át, s fejezzük be a meditációt. De ha biztosak vagyunk a döntésünkben, érezzük, hogy elönt minket a szeretet és az Univerzum békéje. Koronacsakránk megnyílik, s átáramlik rajtunk a hála, s jóérzés, a földcsakránk is kinyílik, s beáramlik a Föld békéje s szeretete. Szívcsakránkból irányítsunk felé egy rózsaszín vagy zöld fénynyalábot, s lássuk ahogy belép az ő szívébe, s feltölti a lelkét. Mondjuk el neki, hogy mennyire hálásak vagyunk, hogy megismerhettük őt, s nagyon szeretjük, s köszönjük, hogy ezt a tapasztalást általa megélhetjük, de úgy érezzük, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy testet adjunk a számára, nem érezzük még késznek rá magunkat, úgy érezzük, hogy most időre van szükségünk.
Ha elfogadja a döntésünket, kérjük meg, hogy bólintson egyet, s lássuk, ahogy a megtermékenyült petesejt egyre kisebb és kisebb lesz, míg végül teljesen felszívódik.
Ha úgy érezzük, hogy nem fogadta el a döntésünket, beszélgessünk tovább vele. Legyünk őszinték, és végig a szeretet szóljon belőlünk. Tartsuk fent ezt a szeretettel teli állapotot. Ismételjük meg a meditációt minden nap többször, amíg úgy érezzük sikerül vele megbeszélnünk. De ha nemtudjuk meggyőzni, gondoljuk át újra, mielőtt a fizikai szinten megvalósított döntésekig jutunk. A Hellinger terápia pont az ilyen nem elfogadott, de mégis tovább hurcolt lelkekről szól, akik odatapadnak, ottmaradnak az élők életében, (meg még sokminden másról is) s csomó olyan dolgot okoznak: függőségek, betegségek stb, amiknek nemtaláljuk az okát. Valójában az ő el nem fogadottságuk, kirekesztettségük bújik meg emögött. Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom figyelmébe Jung Kinga barátnőmet, aki professzionális családállítással foglalkozik, s a boldogasszonyvolgye@gmail.com e-mail címen lehet hozzá bejelentkezni, tőle kérdezni.

Ima

Posted on by

Szeretlek mindenség, szeretlek lényegem, köszönöm fényegység hogy mindig törődsz velem.

Feltöltöd lelkemet, feltöltöd szívemet, hogy lássam a lényeget, a jóérzést jókedvet.

Bőségben élek, bőséget remélek, épp ezért mindenért megbocsátok néked.

Mély belső fénnyel vagyok aki vagyok. Hálát adok. Adok kapok.

Tökéletes napom derűben teljen, jóidőben legyek a legjobb helyen.

Áldásomat küldöm az egész világra, s minden sérelmemet szívem megbocsátja.

Bocsánatot kérek, az általam bántottól, szívből remélem, hogy ő is megtisztul.

Bőségem végtelen, látóterem bővül, egy vagyok s végtelen, kincsem a lényegem, minden sikerül.

Fényangyal csapat kísérje utamat, s terjedjen szét a világban, az áldás, jóléttudat.

Versformában. Így könnyebben megjegyzik. A saját lányomból indultam most is ki, ő imádja a versikéket. Jó, ha beleéljük magunkat, mert annál több jó dolog érkezik az életünkbe. Ahogy az agykontroll is működik: minél jobban át kell élni a vágyott képet, eseményt, érezni a szagokat, tapintást, minden érzékszervünket használni kell, s akkor bejön, amire vágyunk.

Köszönöm szépen Fényangyalok

Posted on by

A minap beszélgettem a lányommal. Meséltem neki az angyalokról, és egy kislányról, aki tündérhercegnő akart lenni, de ehhez át kellett jutnia egy sötét erdőn. Útközben mindenkin segített, és amikor megijedt, a fényangyalok segítségét kérte, akik mindig megvilágították az útját, s látta, hogyan tud továbbhaladni, eleséget találni, segíteni az elesetteken.

Önbizalom, gyermeki én

Posted on by

A párkapcsolat is aggasztó kérdés. Gondolkodtatok már azon, hogy mi van, ha nem találja a gyerek a párját, s ott marad velünk, s látjuk, hogy boldogtalan. Szerintem ez minden szülő agyán előbb-utóbb végigfut. Na ilyenkor mondom, hogy Elme állj, köszönöm, hogy megajándékoztál eme gondolattal, de az én gyerekem úgyis boldog lesz, talpraesett kölyök, a lábai előtt fognak heverni a pasik, csajok, stb.