Tudatosságról szól a móka, de valójában elég ez? Figyelek, figyelek, de ha nem vagyok eléggé jelen, benne az adott pillanatban, akkor ez inkább sodródás, mint valós tapasztalat.
Category Archives: Mélység
Más szemében a szálkát
Van úgy, hogy kritizálunk, el sem olvassuk rendesen az írást, utána sem nézünk, ki írta a cikket, de folyik a szánkból a sötét, hömpölygő negatív szóözön. Aztán ezt rázúdítjuk a világra, ez esetben a cikk írójára, aki segítő szándékkal éppen egy meditációt oszt meg a nagyvilággal ezen a honlapon keresztül. Marhaságnak tituláljuk, de észre sem vesszük, hogy annak amit leírtunk, se füle se farka, ráadásul tele van elütéssel, helyesírási hibával mindaz, amit leírtunk.
Megerősítés és tagadás
“A bennünk lévő megerősítés és tagadás erejének egyensúlya. A mód, ahogyan eljutunk annak megértéséhez, hogy mit jelent az Igazság az igaz kegyelem összefüggésében.
Az igazság kártyája, Aura Soma tarot, www.dudus.hu
Megerősítés és tagadás. Igen, ez az. Húztam néhány kártyát (kattintottam) a dudus.hu honlapon, s mint mindig, most is közelebb vitt a bennem zajló vagy talán háborgó újabb gondolatsorhoz. Még mindig az interneten hirdetett utak foglalkoztatnak, a hírlevelek, hogy hogyan érjünk el biztos anyagi alapokat, gazdagságot, bőséget, s már egész jól bele is jöttem, de egyik nap kinőtt egy újabb burjánzó gondolat tudatalattim rejtett, sötét bugyraiból: vállalkozni, gyed után? Én? Hiszen, kicsi vagyok, meg Vuk vagyok, hogy is lennék már képes pont én rá?
Ha megdobnak kővel…
Előző bejegyzésemben az ovis bosszúságaimról írtam, s valahogy nem lett tőle jobb a kedvem. Körülnéztem a házban is, s mázsás súllyal nehezedtek rám a tennivalók. Amit máskor könnyen vennék, akkor soknak, végnélkülinek, nyomasztónak tűnt.
Ahol a seb, ott a gyógyulás 2.
Hiába menekülünk, talán egy életen át is, feloldozást, megkönnyebbülést csak az jelenthet, ha oda megyünk, ahol a sérülés történt. Megszemléljük, amit látunk és érzünk, azt pedig elfogadjuk. Magunkba beengedjük teljesen, hogy ne kísértsen tovább, és így, ha a részünkké válhat, nem lesz ellenség többé. Megerősödünk általa.
Ahol a seb, ott a gyógyulás
Minden ember életében van amolyan „Csontváz a szekrényben” – vagyis olyan (akár eltitkolt) esemény, személy, érzések, amik köthetőek valami negatív tartalomhoz is, ami viszont bennünk van mindezzel kapcsolatban. Ezt váltja ki bennünk, ha meglátjuk azt a személyt pl., aki számunkra valami rossz, káros, fájdalmas dolgot cselekedett.
Kulcsszó: pillanatok
Van úgy, hogy csak jönnek a gondolatok, de nem állnak össze kerek egésszé, egy szösszenet itt, egy pillanat ott, amolyan röpke sóhajok és óhajok. Aztán mikor beindul a Merkaba kerék, a dimmenzióragyogás megváltozik, s minden a helyén van, pont jókor, pont jó időben, s ragyog, ragyog a fény, miközben én magam egy vagyok a mindenséggel, s végtelen vagyok. Feltölt a jóérzés, s mosolyognom kell mindenek felett. Hát ez vagyok én, ennyi vagyok. Nincs különbség, nincs semmi, dimmenzióragyogás, fénysugár vagyok. Egy a sok közül, s mindenkivel egy. Te is az vagy. Lásd a fényed:)
Dimmenzióváltás, fényjármű
Merkaba. Nevezik fényszekérnek is. Miután használni kezdtem évekkel ezelőtt, sok helyzetből kimozdított már. Van úgy, hogy megrekedünk, elönt a rosszkedv, s nemtudjuk merre tovább, nincs kedvünk semmihez, s belenehezedünk az adott helyzetbe. Nos, ilyenkor jól jön a Merkaba. Ha magunk köré építjük, s beindítjuk, már ha van rá engedélyünk felsőbb énünktől, a dolgok változni kezdenek. Maguktól. Continue reading
Ölelés kontra hiszti
Hiszti. Váratlan és elemi erővel előtörő, szülőket a kétségbeesés szélére, s olykor szülői létük megkérdőjelezésére sodró erőhullám. Kezelése, megelőzése szinte lehetetlen. Velejárói: bömbölés, csapkodás, kiabálás.
Fel kellett mennünk Pestre valamelyik nap útlevelet csináltatni a gyerekeknek. A kocsinkat, mióta összetört, még mindig szerelik, úgyhogy kénytelenek voltunk vonatozni. Viszont így a lehetséges szundikálások három és féléves lányom számára kimaradtak, s mikor már majdnem végeztünk, előbújt s megszállta a hiszti. Pontosabban a hisztimanó. Én csak így hívom. Időnként fájdalmasan feljajdulok: a kicsi lányomat akarom, vissza akarom kapni! Nem ezt a hisztimanót! (Persze ilyenkor, ellenkezik, vitatkozik, s természetesen neki áll feljebb) Ismerős a helyzet? A vasútállomásig tartott a hiszti, próbáltuk figyelmen kívül hagyni, de esélytelenek voltunk. Mindenért bömbölt, mindenért kiabált, stb. S mikor már kellően fáradtan végre felszálltunk a vonatra, visszatért a kislány énje, s kezdte jóvátenni az eddigieket: a hátam mögé mászott, s valódi pránatisztító gyakorlatokkal tisztítani kezdte a hátam. Leszedte a súlyokat. Éreztem, hogy megkönnyebbülök. Ösztönösen jól csinálta. Szoktam tőle azt is kérni, hogy tapossa meg a hátam. (Persze nem a vonaton.) Tudom, vannak akik félnek ettől, mert mi van ha rossz helyre tapos, de én bízom benne, s tudom, hogy csak olyan helyekre lép, aminek szüksége van erre a nyomásra, súlyra, amit ő gyakorol ott akkor éppen arra testrészemre. Sokszor megerősített már ebben.
Tehát az én tapasztalásom, hogy vegyük rá őket, hogy masszírozzák a hátunkat. Annyira ügyesek! Erősítsük ezt a képességüket, s dícsérjük meg őket. Nekem is jól megy a masszírozás, energetizálás, ebben sosem korlátoztak a szüleim, s ösztönösen jól csinálom, megmaradt ez a képességem. Minden gyerek képes rá. Ne vegyük el tőlük. S mi is gyakran simogassuk, ölelgessük őket, hangsúlyozom, amíg lehet:), mert az érintés nagyon fontos egy fejlődő gyermek számára. S figyeljünk arra, hogyha ő közeledik, akármennyire fáradtak, nyűgösek vagyunk, ne hárítsuk, inkább fogadjuk el, bajunk nem lesz tőle, s az ő kis tudatalattijába pedig nem rakódik le egy negatív lenyomat, akármennyire jelentéktelennek is tűnik az egész. S akkor hisztiből is jóval kevesebb lesz.
Fel kellett mennünk Pestre valamelyik nap útlevelet csináltatni a gyerekeknek. A kocsinkat, mióta összetört, még mindig szerelik, úgyhogy kénytelenek voltunk vonatozni. Viszont így a lehetséges szundikálások három és féléves lányom számára kimaradtak, s mikor már majdnem végeztünk, előbújt s megszállta a hiszti. Pontosabban a hisztimanó. Én csak így hívom. Időnként fájdalmasan feljajdulok: a kicsi lányomat akarom, vissza akarom kapni! Nem ezt a hisztimanót! (Persze ilyenkor, ellenkezik, vitatkozik, s természetesen neki áll feljebb) Ismerős a helyzet? A vasútállomásig tartott a hiszti, próbáltuk figyelmen kívül hagyni, de esélytelenek voltunk. Mindenért bömbölt, mindenért kiabált, stb. S mikor már kellően fáradtan végre felszálltunk a vonatra, visszatért a kislány énje, s kezdte jóvátenni az eddigieket: a hátam mögé mászott, s valódi pránatisztító gyakorlatokkal tisztítani kezdte a hátam. Leszedte a súlyokat. Éreztem, hogy megkönnyebbülök. Ösztönösen jól csinálta. Szoktam tőle azt is kérni, hogy tapossa meg a hátam. (Persze nem a vonaton.) Tudom, vannak akik félnek ettől, mert mi van ha rossz helyre tapos, de én bízom benne, s tudom, hogy csak olyan helyekre lép, aminek szüksége van erre a nyomásra, súlyra, amit ő gyakorol ott akkor éppen arra testrészemre. Sokszor megerősített már ebben.
Tehát az én tapasztalásom, hogy vegyük rá őket, hogy masszírozzák a hátunkat. Annyira ügyesek! Erősítsük ezt a képességüket, s dícsérjük meg őket. Nekem is jól megy a masszírozás, energetizálás, ebben sosem korlátoztak a szüleim, s ösztönösen jól csinálom, megmaradt ez a képességem. Minden gyerek képes rá. Ne vegyük el tőlük. S mi is gyakran simogassuk, ölelgessük őket, hangsúlyozom, amíg lehet:), mert az érintés nagyon fontos egy fejlődő gyermek számára. S figyeljünk arra, hogyha ő közeledik, akármennyire fáradtak, nyűgösek vagyunk, ne hárítsuk, inkább fogadjuk el, bajunk nem lesz tőle, s az ő kis tudatalattijába pedig nem rakódik le egy negatív lenyomat, akármennyire jelentéktelennek is tűnik az egész. S akkor hisztiből is jóval kevesebb lesz.
Kincs
Mindig spontán jön. Mint valami történés. Nemtudom megmagyarázni. Csak megtörténik. Írok, és megszületik, valami kikerekedik, sikerül. Aztán jön ő, a törő-zúzó, romboló, felemelő és imádnivaló tündérkirálynő, a kizökkentő kicsi lány, s más irányt vesz a történet, a kerek egész.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Pl. mikor néhány napot az egyik nagyszülőknél tölt a lányom, egy kis pukkancsot kapok vissza, aki azt gondolja, hogy ideje átvennie a hatalmat, s minket a szüleit is úgy ugráltathat, ahogy a nagyszüleit szokta. Szerencsére néhány óra alatt visszarázódik, mert nem ugrok neki, hiába várja el, s egy idő után, esetleg egy hiszti után, kiegyensúlyozódnak az energiák, s helyre áll a családi béke. (S már az öcsit sem akarja kidobni a szemétbe:))
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.