Kicsi fiam a bárányhimlő mellé, összeszedte az úgynevezett rota vírust is, úgyhogy szombat délelőtt, a László kórház fertőző osztályán kötöttünk ki. Bent tartották, még infúzióra is kötötték. Szerencsére, két nap múlva már mehettünk haza.
Eddig az hogy ügyelet, vagy kórház a gyerekkel, csak a rémálmaimban jutott eszembe. Szerencsére, eddig nem is volt rá szükség.
Continue reading
Category Archives: Fényangyalok
Kulcsszó: pillanatok
Van úgy, hogy csak jönnek a gondolatok, de nem állnak össze kerek egésszé, egy szösszenet itt, egy pillanat ott, amolyan röpke sóhajok és óhajok. Aztán mikor beindul a Merkaba kerék, a dimmenzióragyogás megváltozik, s minden a helyén van, pont jókor, pont jó időben, s ragyog, ragyog a fény, miközben én magam egy vagyok a mindenséggel, s végtelen vagyok. Feltölt a jóérzés, s mosolyognom kell mindenek felett. Hát ez vagyok én, ennyi vagyok. Nincs különbség, nincs semmi, dimmenzióragyogás, fénysugár vagyok. Egy a sok közül, s mindenkivel egy. Te is az vagy. Lásd a fényed:)
Isteni sugallat, Igenember
Isteni sugallat. Ismeritek? A történet onnan indul, hogy van egy tinilány, akinek van két tesója, a bátyja autóbalesetben megsérül, és tolószékbe kerül, az öccse pedig amolyan magának való zseni, anyja tanár, apja rendőrfőnök. Eddig egy átlagos történetnek indul, csakhogy Joannak, így hívják, megjelenik Isten, egy jóképű középiskolás fiú személyében, s elkezd feladatokat osztogatni neki. Mert Joan, mint később kiderül, Jean D’Arc reinkarnációja, (bár ezt egyértelműen nem mondják ki, csak a film leírásából derül ki) s ezért láthatja Istent. Aztán persze nem tartja meg a sármos pasi külsőt, hanem a legkülönfélébb alakokban szólítja meg Joant, s adja a következő feladatot. Continue reading
Összefüggések
Merkaba napfény, fényes Nap gömbje, ereszd rá fényed tetraéderemre.
Ismeritek a 2012 van választásod című könyvet? Több hónapja vettem ki a könyvtárból, s mindig újra és újra meghosszabbítottam. Egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle. Pedig már hónapok óta nem olvastam bele, de a közelemben kellett tudnom. Egyik nap, pedig én nem nyúltam hozzá, mindig más helyeken láttam. Valamelyik gyermekem valahogy mindig oda tolta az orrom elé. Visszatettem a polcra, s másnap, meg szerettem volna hosszabbítani, az interneten keresztül, de nem engedte, pedig még lett volna hosszabbítási lehetőségem. (Kétszer lehet, aztán be kell vinni, töröltetni, újra kivenni). Előjegyzés van rajta, gondoltam, s lemondtam erről a példányról. De a könyvről nem, gyorsan körülnéztem, mennyibe kerül. S a véletlenek megint összejátszottak: a vatera árveréses oldalon volt egy 1400 ftért, egy ezressel olcsóbban, mint a többi helyen, ráadásul pár óra múlva még aznap járt le a licitje. Mintha engem várt volna, úgyhogy gyorsan megvettem.
Mikor rájöttem, hogy már csak egy közös hétvégénk van, a könyvnek és nekem, gyorsan olvasni kezdtem, s kapásból két hasznos infóval lettem gazdagabb. Egyik a merkaba meditációm bővítése a nap gömbbel. Nem a könyv ajánlotta konkrátan, csak beugrott egy kép alapján.
A merkabát később még részletesen kifejtem, ha nem ismernétek, de rengeteg infó van róla az interneten. Fényjárműnek is nevezik, s tervezem, hogy írok egy verset, amely a lényegét fogalmazza meg, s a gyerekek könnyen megtanulhatják, hogy magukra ölthessék, s használni tudják. Nekem sok blokk feloldásában segített már, továbblendít, kimozdít álló helyzetekből, továbbléptet, amikor már úgy érzem, semmi sem segít. Volt olyan is, hogy annyira gyengének éreztem magam, hogy alig bírtam állni a lábamon, s a Merkaba feltöltötte, s stabilizálta a szervezetemet.
A másik, ez viszont konkrét feladat a könyvben, egy gyakorlat. Minden nap mond magadnak, hogy távozzon minden lerakódás az alsó három csakrámból. S figyeld, hogy mi történik. Nekem például durva álmaim voltak pár napig. Alaposan elkaptam a náthát is, ma meg a fejtetőm is viszeketett. De mégis, mintha könnyebb lennék, tisztul a látásom. Még csak az első hét végénél tartok. Próbáljátok ki, s írjatok a tapasztalataitokról!
Önmagunk szeretetéről is ír, mert akkor csodák következnek, vagy ezt már említettem volna?
Szárnyak
Szárnyak. Kinek kisebb, kinek nagyobb, a gyerekeknek tündöklő, időnként előtűnő, máskor halovány árnyalat. Nekem is volt egykor, mondta nekem egy látó hölgyemény, de letettem őket, állította, egy várban, hogy tizennégy év múlva újra visszavegyem. Akkoriban telhetett le az a sok év, s beugrott, hogy amikor tizenöt éves voltam kb, egy osztálykiránduláson valóban volt egy furcsa élményem, Kőszeg várában. Ismerős volt a név Jurisics Miklós, még mindig emlékszem rá, s mintha valami különös erő hívna, vonzana, elszakadtam a többiektől, s mentem, magam sem tudom merre, csak arra emlékszem, hogy egy kisudvarba értem. Egy lépcső vezetett fel oldalt egy ajtóhoz. Felmentem, benyitottam, de zárva volt. Mikor elindultam lefelé, hirtelen erős fájdalom nyilalt a lábamba, s percekig nem múlt el. Aztán mintha elvágták volna, eltűnt. Kijöttem az udvarból, s összetalálkoztam a többiekkel, már engem kerestek. Akkor adtam le, tettem le őket, mondta a hölgy.
S ha belegondolok, utána árnyékévek következtek a tündöklő, különleges, fényes gyermekkor után, “sötét”, borús kamaszévek, s keserédes huszonévek. S mostanában a furcsa nem létező véletlenek, kit vezetnek erre? Hát kedves barátnőmet. Leköltözött erre a környékre, s nagyon tetszik neki Kőszeg. Egyszercsak kapcsoltam: úgy látszik nekem is van még ott dolgom, amit letettem, fel kell vennem újra, s már majdnem eljutottunk oda a napokban családostól, de egy apró akadály, az életnek nevezett furcsa játékban megakadályozott benne. Legközelebb még több tudatossággal feltöltődve biztosan eljutunk oda, hiszen ami késik nem múlik, s tudom, mostmár biztosan, hogy dolgom van ott. Úgy látszik mégsem 14 évre tettem le, hanem többre. Lassan visszaszivárog, de a lényeg, a nagy megvilágosodás még ott van azon az úton. Nem számít, hogy ott mit találok, ha elmegyek érte, biztosan elhozom, mert az út a lényeg, nem a cél. S az is lehet, hogy a barátnőm talált rá a “kvinteszenciára”, s ha találkozunk, ő neki jut valami olyan felismerés eszébe, ami bennem is megnyit valamilyen elzárt részt, ami eddig fel sem tűnt nekem. Figyeljünk a véletlenekre.
Szárnyak. Fontosak, hiszen a gyerekeknek is vannak, s nem kéne idő előtt szárnya szegetté tenni őket. S ha mi is újra megtaláljuk a magunkét, sokkal könnyebben tudunk együtt szárnyalni velük. Akkor nem jelenthet gondot a kommunikáció, nem kell drága konferenciákra járnunk, hogy megtanuljunk beszélni velük, hogy egyáltalán megértsük a nyelvüket, szót értsünk velük.
S ha belegondolok, utána árnyékévek következtek a tündöklő, különleges, fényes gyermekkor után, “sötét”, borús kamaszévek, s keserédes huszonévek. S mostanában a furcsa nem létező véletlenek, kit vezetnek erre? Hát kedves barátnőmet. Leköltözött erre a környékre, s nagyon tetszik neki Kőszeg. Egyszercsak kapcsoltam: úgy látszik nekem is van még ott dolgom, amit letettem, fel kell vennem újra, s már majdnem eljutottunk oda a napokban családostól, de egy apró akadály, az életnek nevezett furcsa játékban megakadályozott benne. Legközelebb még több tudatossággal feltöltődve biztosan eljutunk oda, hiszen ami késik nem múlik, s tudom, mostmár biztosan, hogy dolgom van ott. Úgy látszik mégsem 14 évre tettem le, hanem többre. Lassan visszaszivárog, de a lényeg, a nagy megvilágosodás még ott van azon az úton. Nem számít, hogy ott mit találok, ha elmegyek érte, biztosan elhozom, mert az út a lényeg, nem a cél. S az is lehet, hogy a barátnőm talált rá a “kvinteszenciára”, s ha találkozunk, ő neki jut valami olyan felismerés eszébe, ami bennem is megnyit valamilyen elzárt részt, ami eddig fel sem tűnt nekem. Figyeljünk a véletlenekre.
Szárnyak. Fontosak, hiszen a gyerekeknek is vannak, s nem kéne idő előtt szárnya szegetté tenni őket. S ha mi is újra megtaláljuk a magunkét, sokkal könnyebben tudunk együtt szárnyalni velük. Akkor nem jelenthet gondot a kommunikáció, nem kell drága konferenciákra járnunk, hogy megtanuljunk beszélni velük, hogy egyáltalán megértsük a nyelvüket, szót értsünk velük.
Döntéseink súlya
Döntések. Kicsik és nagyok, jók, rosszak, helyesek, helytelenek. Mint mindennek ebben a világban, két pólusa van. Ha az egyik mellett döntünk jobbra megyünk, ha a másik mellett, balra. De van olyan hogy jó vagy rossz, helyes, helytelen? Nincsen. Mindegyik egy tapasztalás. Egy irány. Meg lehet bánni, vagy lehet örülni neki, de semmi más, csupán tapasztalás. Más dolga nincs is. S valójában egyáltalán nem nehezek. Mondjuk időnként, döntésképtelen vagyok, vagy nehezen tudok dönteni. Gondoljuk végig, mitől félünk? A döntésünk súlyától? Pedig nincs súlya, pillekönnyű, s valójában nem is létezik, illúzió, egy kapu, amely két irányba mutat. Ha elengedjük a súlyát, s becsukjuk a szemünk, láthatjuk mindkét variációt, vagy akárhányat, mielőtt döntünk bármiben, s még ha nehéznek is érezzük, de amellett döntsünk, ami igazán jó érzést kelt bennünk, megnyugtat minket, megkönnyebbülünk tőle. Még ha az eszünk azt sugallja, hogy nem ez a megfelelő. Az érzésre hallgassunk, ez vezet át, segít továbbélni, játszani az élet nevű játékot, s akkor nem lesz semmi baj. Megtanuljuk fokról fokra egyre könnyebben venni az akadályokat, észrevenni a jelzőpontokat, átértékelni a mindennapokat, s minden reggel csodavárással kezdeni a napot, mert csodák történnek folyton velünk. Kell hogy lássuk is mindezt végre.
Szimbólumok
Tudom nyár van, s ilyenkor előbújnak legyek, szúnyogok, bogarak, minden ami nem kell, én mégis róluk írok most. Mindenkinek van saját szimbólumrendszere. Megfigyeltem például, hogy ha fekete rigót látok, amerre tartok akkor éppen, az rendben van, jó úton járok minden értelemben. A seregély, ha feltűnik, valamilyen váratlan hír, információ érkezik az életembe. A toll, madártoll, éppen előttem, bárhol megjelenik, az éppen aktuális gondolat, ami foglalkoztat hiábavalóságát jelenti. Ha vezetek éppen, s “átrohan”:) előttem egy galamb, lassítanom kell. Mindig bejön. Biztos, hogy valami történik ott előrébb, pl. egy kamikázé előző a szembejövő sávban, stb. De mivel lassabban megyek, elkerülöm a bajt. A legyek folyamatosan kellemetlenkednek. Ha valaki erősebb indulatokat küld felém, hirtelen megjelenik egy darázs vagy méh, ugrottam már fel a szobában a székről, mikor váratlanul megjelent, az erkélyajtón repült be, majd kilencven fokos fordulattal nekem akart rontani. Egy ruhadarabbal védekeztem, szerencsére megúsztam, ahogy jött el is ment, kirepült a nyitott ajtón. Szóval a legyek. Érdekes, ahogy most írok róluk, eltűnt mindegyik. Pedig eddig itt kellemetlenkedtek. Tudatossá váltam, már nincs hatalmuk felettem.:) Gondolatfoszlányok ők is, energiadarabok, kellemetlen érzések megtestesítői. Hiszen hiába hesegetem el, visszajönnek, mindent összemászkálnak. Régebben a szúnyogok ellen volt egy bevált technikám: elképzeltem magam köré egy energiaburkot, fényeset, szerettel telit, amely annyira sugárzott, hogyha abba szúnyog betette a szárnyát, nyomban holtan rogyott össze. De ez a verzió annyira nem tetszett, így inkább elképzeltem, hogy belerepül, fénygolyóvá válik ő is, majd kipattan, s mint egy számítógépes játék, eltalálja a többieket, akik szintén fénygolyókká válnak, s ez így megy a végtelenségig. (Persze azért a fecskéknek is hagyni kell valami ennivalót) De visszatérve a legyekre: ő az az energia, aki folyton kellemetlenkedik, levakarhatatlan, ha elzavarom, kicsit messzebbről figyel. Ha meg lecsapom egy légycsapóval, hamarosan jön a másik. A folyton beszélő lányom, mikor először látta, hogy mire való a légycsapó, hirtelen elcsendesedett. Kicsit megilletődött. Én sem szeretem az ilyen megoldásokat. Ezért keresem a spirituális eltűntetés módját. De egyenlőre csak a légycsapós verziót ismerem.:)
Pecsétek, vonzás törvénye
A napokban fejeztem be Száraz György legújabb könyvét, amely a kristálykoponyákról szól. Ő is ír a vonzás törvényéről, de nem úgy, ahogy manapság divatos: bevonzhatsz bármit, csak rajtad áll, stílusban. Ő azt mondja, azt tudod bevonzani, amivel dolgod van, amit felvállaltál ebben a ciklusodban. Ezért teremts először elérhetőnek tűnő dolgokat, ne a legvadabb álmaidat akard egyből elérni. Lépésről lépésre haladj. S mivel a karma átírható, idővel, mégha nem is volt betervezve talán azt is eléred. Ha tényleg ezt akarod. Ha viszont nem, akkor felesleges erőködnöd. Pecséteket is tanít, konkrátan Mihály arkangyal energiáit megidéző pecsétről ír.
Erről eszembe jutott egy gyakorlat. Sokszor emlékeztetnek a lányom rajzai az Atlantiszi Angyalok könyvön megjelenített angyal hívó pecsétekre. Ha rajzol valamit a gyermek, ne szabjunk korlátot fantáziájának, mondjuk neki, angyalt hívtál? Ő úgyis tudni fogja, hogy igen vagy nem. S ki is javít minket, s majd rajzol olyat, ami tényleg egy hívó pecsét, s kérjük meg, hogy mutassa be nekünk a megidézettet. Hogy hívják, mit erősít, mit sugall neki? Mit üzen nekünk? Hogyan tudja mindezt a hétköznapjaiba beépíteni? Kérdezzük meg milyennek látja, ha behunyja a szemét? (Ha esetleg ijesztőnek, akkor kérjük meg, hogy távozzon, s kérjük meg a fényangyalokat, hogy segítsenek helyreállítani az egyensúlyt) S mit üzen nekünk? Miért jelent meg a világunkban? Mondanivalója van számunkra? Ha igen, kérjük meg, hogy tegye meg. Ha elmondta, köszönjük meg. Kérjük meg, hogy építse be mindezt a tudatalattijába, s ha bármikor szüksége van rá, megerősítésként elő tudja hívni. Ha az angyal szépnek látja őt, pedig ő éppen nem érzi magát szépnek, fogadja el, s tegye el magában, hiszen az angyal a maga teljességében látja, nem pedig belső, pillanatnyi rossz érzései által. Attól ő még szép és teljes, még ha nem is érzi abban a pillanatban. Kérjük meg, hogy engedje át magán az érzést, amit az angyal sugall neki. S ha már mosolyog, engedjük a fénylényt útjára.
Erről eszembe jutott egy gyakorlat. Sokszor emlékeztetnek a lányom rajzai az Atlantiszi Angyalok könyvön megjelenített angyal hívó pecsétekre. Ha rajzol valamit a gyermek, ne szabjunk korlátot fantáziájának, mondjuk neki, angyalt hívtál? Ő úgyis tudni fogja, hogy igen vagy nem. S ki is javít minket, s majd rajzol olyat, ami tényleg egy hívó pecsét, s kérjük meg, hogy mutassa be nekünk a megidézettet. Hogy hívják, mit erősít, mit sugall neki? Mit üzen nekünk? Hogyan tudja mindezt a hétköznapjaiba beépíteni? Kérdezzük meg milyennek látja, ha behunyja a szemét? (Ha esetleg ijesztőnek, akkor kérjük meg, hogy távozzon, s kérjük meg a fényangyalokat, hogy segítsenek helyreállítani az egyensúlyt) S mit üzen nekünk? Miért jelent meg a világunkban? Mondanivalója van számunkra? Ha igen, kérjük meg, hogy tegye meg. Ha elmondta, köszönjük meg. Kérjük meg, hogy építse be mindezt a tudatalattijába, s ha bármikor szüksége van rá, megerősítésként elő tudja hívni. Ha az angyal szépnek látja őt, pedig ő éppen nem érzi magát szépnek, fogadja el, s tegye el magában, hiszen az angyal a maga teljességében látja, nem pedig belső, pillanatnyi rossz érzései által. Attól ő még szép és teljes, még ha nem is érzi abban a pillanatban. Kérjük meg, hogy engedje át magán az érzést, amit az angyal sugall neki. S ha már mosolyog, engedjük a fénylényt útjára.
Kincs
Mindig spontán jön. Mint valami történés. Nemtudom megmagyarázni. Csak megtörténik. Írok, és megszületik, valami kikerekedik, sikerül. Aztán jön ő, a törő-zúzó, romboló, felemelő és imádnivaló tündérkirálynő, a kizökkentő kicsi lány, s más irányt vesz a történet, a kerek egész.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Pl. mikor néhány napot az egyik nagyszülőknél tölt a lányom, egy kis pukkancsot kapok vissza, aki azt gondolja, hogy ideje átvennie a hatalmat, s minket a szüleit is úgy ugráltathat, ahogy a nagyszüleit szokta. Szerencsére néhány óra alatt visszarázódik, mert nem ugrok neki, hiába várja el, s egy idő után, esetleg egy hiszti után, kiegyensúlyozódnak az energiák, s helyre áll a családi béke. (S már az öcsit sem akarja kidobni a szemétbe:))
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.
Köszönöm szépen Fényangyalok
A minap beszélgettem a lányommal. Meséltem neki az angyalokról, és egy kislányról, aki tündérhercegnő akart lenni, de ehhez át kellett jutnia egy sötét erdőn. Útközben mindenkin segített, és amikor megijedt, a fényangyalok segítségét kérte, akik mindig megvilágították az útját, s látta, hogyan tud továbbhaladni, eleséget találni, segíteni az elesetteken.