Holott itt a lecke: adok valamit, de feltételt szabok, anyám pl adott egy millát, s azt mondta ebből minél fiatalabb autót vegyünk, após közben körülnézett a piacon, s végül szintén adott egy millát, de azzal a feltétellel, hogy kizárólag új autót veszünk. Találtunk egy olcsó új autót, s meg is fizetjük most képletesen az árát, hiszen másnap összetört. A hitel ellen is lázadoztak szüleink, hogy azt aztán nehogy felmerjünk venni, de most hogy összetört, s többszázezerbe kerül a javítása, már egyik sem mondja, hogy ne vegyünk fel.

A tanítás pedig ebben rejlik. Ha szeretetből adok, és nem feltételekkel terhesen, meg elvárásokkal, szabályozgatásokkal, akkor ugyanúgy a kocsi javíttatására is adnék akár felesben a másik szülőkkel. Nincs bennem elvárás, persze jól jönne, s nem kéne hitelt felvennünk, csak a lényegét szeretném megfogni, hogy később, akár te kedves olvasóm, vagy akár én sem essek ebbe a hibába, ha majd a gyerekeimet akarom felnőttként támogatni. Nemszabad korlátozni az adást, mert csak feszültség, rossz szájíz, stb marad utána, s nem tanul meg a kapó sem igazán örülni neki. Megmondom őszintén, úgy igazából nemtudtam mit kezdeni ezzel az autóval, nem járt át a rajongás és lelkesedés, holott öreg, sokszor elromló autónk volt előtte. Valahogy túl sok volt már a feltétel, a szabályok, stb. Mert ha úgy adtak volna két milliót, hogy azt mondják, itt van, vegyetek belőle olyan autót, amit ti szeretnétek, nem vettem volna újat, hanem egy fiatal és erős karosszériájú autót vettünk volna. Apósom nagyon erőltette ezt a Chevrolet-et. És be is jött a közmondás, hogy olcsó húsnak híg a leve. Szóval a lecke ebben ennyi. Ha feltétel nélkül adok, a másik örül neki, és nem töri össze tudatalatt, aztán tudatosan. A párom hajlamos felszínre hozni olyan dolgokat, amelyek nincsenek megoldva, s ezzel, hogy összetört, mindenkiből különböző érzelmeket váltott ki a családban. Bennem megfordult az is, hogy lehet hogy minket óvott meg tudatalatt, hiszen másnap indultam volna a két gyerekkel gyereknapra, s még egy barátnőm is csatlakozott volna szintén gyerekkel, s ha akkor történik valami, azt nem nagyon tudtam volna megbocsátani magamnak. A másik meg, hogy nem kértem még fényangyali védelmet a kocsira, mikor ez történt, még nem jutottam el odáig. Megközelíthetem ezer féle módon, de tudom, ennek így kellett lennie, lecke volt mindannyiunknak, akiket közelről érintett ez a történés.
Lényeg a lényeg fel kell ismernünk a szülői mintákat, mert könnyen tovább adjuk őket, s ahogy nekünk sem volt jó, mikor így vagy úgy bántak velünk, valószínű a gyerekünknek sem lesz az. Ebben is tudatosságra kell törekedni, s ha megjelenik egy ilyen, fel kell ismerni, s megálljt parancsolni neki, akár csak azzal hogy észrevesszük magunkon. Tudatossággal sok mindent át tudunk alakítani magunkban, s a gyerekünk is egy kiegyensúlyozott szülővel nő fel, olyan családban, ahol kevesebb lesz a feszültség, és több az egyensúly.

Még valami: végül anyám mégis felismerte a tanítás lényegét, s egyedül felvállalta a kocsi javításának összegét, így mégsem kellett hitelt felvennünk. Ő megváltotta saját magát. Ráérzett a tanítás lényegére.