Author Archives: Sallak K

Vajon látunk is vagy csak nézünk?

Posted on by

Az önbizalom felnőttkorban című cikkemre egyik kedves olvasóm olyan hosszú hozzászólást írt, kielemezve a világ, és az ország negatív történéseit, hogy több okból nem közölhetem: egyrészt a politikai felhang másrészt a hosszúsága miatt. Kedves hozzászólóm: kérlek indíts egy blogot, ott kifejtheted a véleményed hosszan, a nehéz gazdasági helyzetről, a különböző titkos partikról, csalókról stb. Ja, és mint újságíró kérlek ne csak az egyik politikai oldalnak hidd el minden szavát, hanem hallgasd meg a másik oldalt is, nézz utána az ő szemszögükből is, s azután alkoss véleményt.

Százféle út létezik, s mi magunk vagyunk, akik választhatunk közülük.

Continue reading »

Más szemében a szálkát

Posted on by

Van úgy, hogy kritizálunk, el sem olvassuk rendesen az írást, utána sem nézünk, ki írta a cikket, de folyik a szánkból a sötét, hömpölygő negatív szóözön. Aztán ezt rázúdítjuk a világra, ez esetben a cikk írójára, aki segítő szándékkal éppen egy meditációt oszt meg a nagyvilággal ezen a honlapon keresztül. Marhaságnak tituláljuk, de észre sem vesszük, hogy annak amit leírtunk, se füle se farka, ráadásul tele van elütéssel, helyesírási hibával mindaz, amit leírtunk.

Continue reading »

Energialenyomat és Önvaló

Posted on by

Kaptam a napokban egy háromjegyű csekket, éves leolvasás utánit,  az áramszolgáltatótól. Részletfizetést kértem, de mivel szerintük szerződést szegtem, és nem diktáltam rendesen az óraállásokat, azt mondták, csak egyben fizethetem ki. Hiába tiltakoztam, hogy egy havi fizetésem, gyedem, akármim nem fedezi ezt az összeget, az ügyintéző hajthatatlan volt.

Elszomorodtam. Hát valóban ennyire nem számít, ennyire nem számíthatunk egymásra? Hova tart ez a világ? Ennyire nem érdekel senkit a másik ember? S hogy egy olyan világban élünk, ahol rettegni kell a közmű és egyéb szolgáltatóktól, hogy mikor csap le, s küldi a végrehajtót, miközben írja sötétebbnél sötétebb, fenyegető, félelemkeltő, tudatlanul sötét mágiát űző leveleit.

Aztán, hirtelen, mint valami holtponton, átbillentem, s inkább erővé formáltam csalódottságom.

Continue reading »

Társ és bőségtudat 2.

Posted on by

Ahhoz, hogy a dolgok valóban működjenek, ha párkapcsolatban élünk, fontos, hogy a társunk is nyisson a pozitív gondolatokra. Hiszen, ha minket nap mint nap foglalkoztat, dolgozunk rajta, teszünk érte, akkor az ő érdeklődése, ideális esetben pozitív hozzáállása, csak erősíti a vonzás törvényét, s gyorsabban teljesülnek kitűzött céljaink, valósulnak meg vágyaink. Olyankor magától áramlik a bőség, s kiegyensúlyozottan müködnek az Univerzum erői életünkben.  Mert lássuk be, sokszor az említett  szint alatt vagyunk. Ha például nem érkeznek életünkbe nap mint nap szerencsés “véletlenek”,  pedig mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik, de valamiért mégsem működik. No ekkor érdemes körülnézni kicsit életünk más területein is, például a párkapcsolatunkban.

Continue reading »

Társ és bőségtudat 1.

Posted on by

A párom, a párom, a párom, ő nem akarja, nem látja, nem úgy érzékeli, hülyeségnek tartja, nem lehet vele beszélni erről. Hányszor jutunk vajon erre a pontra? Aztán telnek a hétköznapok tovább, s nem változik semmi. Pedig mi próbálkoznánk, de valami mégsem teljes, mégsem az igazi.

A napokban megkaptam a házunk rám eső tulajdoni hányad rész utáni illeték csekkjét. Több mint kétszázezer forint. Ő persze mérges lett, tiltakozni kezdett, azzal jött, hogy még hány bőrt akarnak lehúzni rólunk, s élhetetlenné tenni az életünk, stb.

Continue reading »

Megerősítés és tagadás

Posted on by

“A bennünk lévő megerősítés és tagadás erejének egyensúlya. A mód, ahogyan eljutunk annak megértéséhez, hogy mit jelent az Igazság az igaz kegyelem összefüggésében.

Az igazság kártyája, Aura Soma tarot, www.dudus.hu

Megerősítés és tagadás. Igen, ez az. Húztam néhány kártyát (kattintottam) a dudus.hu honlapon, s mint mindig, most is közelebb vitt a bennem zajló vagy talán háborgó újabb gondolatsorhoz. Még mindig az interneten hirdetett utak foglalkoztatnak, a hírlevelek, hogy hogyan érjünk el biztos anyagi alapokat, gazdagságot, bőséget, s már egész jól bele is jöttem, de egyik nap kinőtt egy újabb burjánzó gondolat tudatalattim rejtett, sötét bugyraiból: vállalkozni, gyed után? Én? Hiszen, kicsi vagyok, meg Vuk vagyok, hogy is lennék már képes pont én rá?

Continue reading »

Ízig vérig, még ha fájón is, tudatos

Posted on by

Hétvégén volt farsang az oviban. Túléltük. Túljutottunk rajta, megvolt. Vegyes érzések kavarogtak bennem még másnap is. A műsor: nyitótánc, előadják a középső- és nagycsoportosok, utána a kicsik kicsit mozognak zenére, aztán elmondják a versüket. Szünet, aztán a középső- és nagycsoportosok is elmondják a versüket. Tavaly még aranyosnak tűnt, de idén, mikor ugyanezt láttam csak más jelmezekkel, kicsit elgondolkodtatott.

Continue reading »

Kórházas, gyerekes, tudatos

Posted on by

Kicsi fiam a bárányhimlő mellé, összeszedte az úgynevezett rota vírust is, úgyhogy szombat délelőtt, a László kórház fertőző osztályán kötöttünk ki. Bent tartották, még infúzióra is kötötték. Szerencsére, két nap múlva már mehettünk haza.
Eddig az hogy ügyelet, vagy kórház a gyerekkel, csak a rémálmaimban jutott eszembe. Szerencsére, eddig nem is volt rá szükség.
Continue reading »