Ahhoz, hogy a dolgok valóban működjenek, ha párkapcsolatban élünk, fontos, hogy a társunk is nyisson a pozitív gondolatokra. Hiszen, ha minket nap mint nap foglalkoztat, dolgozunk rajta, teszünk érte, akkor az ő érdeklődése, ideális esetben pozitív hozzáállása, csak erősíti a vonzás törvényét, s gyorsabban teljesülnek kitűzött céljaink, valósulnak meg vágyaink. Olyankor magától áramlik a bőség, s kiegyensúlyozottan müködnek az Univerzum erői életünkben. Mert lássuk be, sokszor az említett szint alatt vagyunk. Ha például nem érkeznek életünkbe nap mint nap szerencsés “véletlenek”, pedig mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik, de valamiért mégsem működik. No ekkor érdemes körülnézni kicsit életünk más területein is, például a párkapcsolatunkban.
Ha társunk alapvetően elutasítja mindazt, amiben hiszünk, akkor egy kellemes séta vagy vacsora, vagy bármilyen könnyed elfoglaltság alatt, finoman, nem erőszakosan meséljünk neki egy pozitív élményt, amely mostanában ért minket lelki fejlődésünk útján. S ha arca már fintorodna is el, s kezdené a kiselőadást, hogy de őt ez hidegen hagyja, vagy indulna az a lemez, hogy: tudod, hogy mi a véleményem erről, stb. egy kicsit ki is fakadhatunk, hogy nekünk viszont fontos, s ha még el is utasítja mindezt, tegye meg, hogy meghallgat legalább, mikor valamilyen örömteli élményünket, amely ezáltal az út által ért bennünket, meg szeretnénk osztani vele. Hiszen mindez az életünk része, ahogy ő is az, és egy jó kapcsolatban fontos, hogy meghallgassuk egymást. Nem kell, hogy kritizálja, csak hallgassa meg. Ha gyakran mesélünk neki ezen dolgainkról, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már ő fogja számon kérni a pozitív történést, mert fontos lesz neki. Mesélhetünk neki a véletlenekről, egy napról, amelyben figyeljük, hogy ki miért érkezik az életünkbe, milyen gondolatok foglalkoztattak, amikor ezt és ezt láttuk, ezzel és ezzel találkoztunk. Ha sokat hall róla, egyszercsak ő is figyelni kezdi, még ha először tiltakozni is fog magában ellene.
Ha nyitott minderre, mégsem működnek úgy a dolgaink, ahogy szeretnénk, akkoris érdemes a fent leírtakat kipróbálni. Vegyük rá őt is, és magunkat is, hogy hetente egyszer, vagy többször, ahogy időnk engedi, üljünk le, s beszéljük végig a heti véletleneket.
Írjuk össze heti rendszerességgel például, hogy hányszor panaszkodtunk, vagy hagyta el negatív szóözön a szánkat, ő pedig hányszor dühöngött, bosszankodott valamin. Ha mérgesek voltunk valaki miatt, figurázzuk ki kicsit, képzeljük el az illetőt valamilyen vicces figuraként, bármiként, ami megnevettet bennünket. Ha sikerült, bocsássunk meg neki, amiért felmérgesített, s bocsássunk meg magunknak is, hogy szidtuk, vagy panaszkodtunk rá. Hiszen ő csak egy tükör, és saját magunk egy meg nem oldott, fel nem dolgozott gondját jeleníti meg, erősíti fel. Meg is köszönhetjük neki gondolatban.
Ha eljutunk arra a szintre, hogy már nem igazán tud felmérgesíteni senki, vagy ha igen, gyorsan át tudjuk hangolni, fel tudjuk emelni a gondolatot, magasabb rezgészintre, vagy csak egyszerűen nem megyünk bele az úgynevezett hatalmi játszmába, s ez társunknak is egyre többször sikerül, akkor beindul az áramlás, mert nincsen már blokk, akadály az életünkben, amely nem engedné közeledni a jót, az egyre több sikerélményt.
De fontos, hogy tudatosan foglalkozzunk mindezzel, és beszélgessünk róla. Hiszen tudjátok, egységben az erő.:)
Kapcsolódó: