Ha már felnőttünk, de valahogy nem megy, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, s mindig visszatérünk az alaphozzáálláshoz: nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó, nekem úgy sem sikerülhet, akkor álljunk meg egy pillanatra, s keresgéljünk a múltunkban, gondoljuk végig, milyen volt gyermeknek lenni. Keressünk egy jóemléket, egy örömteli napot, olyat, amire szívesen emlékszünk. Amikor jó volt gyereknek lenni, valami jól sikerült, olyan dolog történt, amire büszkék voltunk. Töltekezzünk ebből az érzésből. S amikor egy kihívást jelentő feladat előtt állunk, jusson eszünkbe ez a régi pillanat, s úgy menjünk bele az adott helyzetbe.