Előző bejegyzésem kapcsán, egyesekben felmerül a kérdés: jó, jó, szeretnék változtatni, jobban érezni magam a bőrömben, de mikor járjak mondjuk, tornázni, kondizni, akárhova, ha fogyni akarok, és nem akarom a rendszeres gyerekre vigyázással leterhelni a barátokat sem, nem akarok lekötelezetté válni.

Aki szeret futni, görkorizni neki ajánlom a háromkerekű túrababakocsit. (Én a görkoris változatot próbáltam, celebnek érezhettem magam, úgy megbámultak:), pedig a nyugati országokban ez egy természetes szokás. Persze két gyerekkel már nem az igazi ez sem, meg ebben a faluban sem, ahol most élünk, a rossz járdák miatt.)

De mi van a képzeletünkkel? Hiszen annak semmi sem szabhat határt. Képzeljük el magunkat, csinosan, fitten, vékonyabban, vastagabban, akárhogyan, de olyan külsővel, amely jó érzést vált ki belőlünk. Amellyel, ha belenézünk a tükörbe, , gyakorlatilag elégedettek vagyunk.

Ha fogyni akarunk, lássuk magunkat például az egyik tévében reklámozott masszázsövben, ahogy rázkódik, mozog testünk az a bizonyos része, amelyet karcsúsítani szeretnénk. Vagy dőljünk hátra képzeletben egy élménymedencében, lazuljunk el, és érezzük, ahogy a levegőt fújó berendezés dolgoztatja a felhalmozódott, leülepedett zsírszöveteket. Éljük át minél jobban. Naponta, kicsit merüljünk bele ebbe a képbe, ezt lehet bármilyen tevékenység közben is végezni, s fogadjuk el, hogy amikor a tükörbe nézünk, valahogy mindig vékonyabbnak tűnik az adott testrész. Legyünk kitartóak.

Figyeljünk magunkra tudatosan. Azt olvastam régebben valahol, hogy aki a válaszokat keresi önmagáról, és nem találja, az azért hízik vagy fogy. Ha megtalálta, egyensúlyba kerül,  elkezd fogyni magától. Persze ez nagyon általános, viszont ha a képzeletünket hívjuk segítségül, számítsunk rá, hogy a lerakódott zsír, még mentálisan is feldolgozásra vár, eszünkbe juttat dolgokat, amiket nem oldottunk meg, amik elől menekültünk, elfojtottunk, stb. Ideje szembenézni velük tudatosan, s elengedni. Megbocsátani önmagunknak, s ha valakire haragszunk, megnézni magunkat az ő szemével is, hiszen tükör, meglátni az ő oldalát is, és ha még mindig rosszérzésünk van vele kapcsolatban, feloldozni magunkat azzal, hogy megbocsátunk neki, hiszen tudjuk, mi is tükrök vagyunk neki, s ha meg is akart bántani minket, valójában önmagát bántotta meg. Emelkedjünk ki az ő játszmájából, s kívánjunk neki minden jót, hogy neki is sikerüljön egyszer kiegyensúlyozott nézőpontból megérteni ezeket a történéseket.