A párom, a párom, a párom, ő nem akarja, nem látja, nem úgy érzékeli, hülyeségnek tartja, nem lehet vele beszélni erről. Hányszor jutunk vajon erre a pontra? Aztán telnek a hétköznapok tovább, s nem változik semmi. Pedig mi próbálkoznánk, de valami mégsem teljes, mégsem az igazi.
A napokban megkaptam a házunk rám eső tulajdoni hányad rész utáni illeték csekkjét. Több mint kétszázezer forint. Ő persze mérges lett, tiltakozni kezdett, azzal jött, hogy még hány bőrt akarnak lehúzni rólunk, s élhetetlenné tenni az életünk, stb.