Kaptam egy levelet Csapó Idától a napokban: azt kérdezi mi a véleményem a gyerekek és pénz témáról. Gondolkodóba estem, hiszen ez is a spirituális nevelés része.
Tehát: ha a gyereket spirituálisan engedem fejlődni, nem hagyom magára, összefoglalva, nem tartom valószínűnek, hogy bármiféle gondja lehetne pénzügyei terén. Beosztani, spórolni, gyűjteni persze meg lehet tanítani, ha magam is jól csinálom, s jó példát mutatok, de az hogy mit csináljon a zsebpénzével, szerintem azért nem kéne feszegetni, mert úgy érezheti egy idő után, hogy még ebben is szabályok közé akarjuk szorítani, korlátozzuk a szabadságát. Egy kisgyereket még nem feltétlenül érdekel a gyűjtögetés, kivéve persze ha valamit kinézett, s meg szeretné venni (én is vágytam bizonyos bababútorra, amire lelkesen gyűjtögettem a zsebpénzem) .De annál jobban vágytam felnőtt lenni, hiszen a felnőtteknek mindent szabad.

Kényes téma szerintem a gyerekek és pénz kérdés, csinján kell bánni vele. Csak óvatosan.
Eddigi életem során sok gyereket ismertem már meg, láttam olyan gyereket akit marhára nem érdekelt, hogy a szülei miből teremtik elő a napi betevőt, csak azt látta, hogy van pénzük, s neki ez bőven elég volt. A testvére viszont spórolós volt, pedig senki sem tanította neki. Mindennek megnézte az árát, s ha drágának találta, inkább kifejezetten azt kérte, hogy ne vegyék meg. Pedig megtehették, hogy megvegyék, de neki mégsem kellett. Ezért is gondolom, hogy nem feltétlenül kell ezt bolygatni. Meg kell tanítani őket a vonzás törvényére, a vágyott képek megjelenítésére, de a pénzügyekkel még várjunk. Persze az más, ha kifejezetten kéri, kérdez róla, stb. Akkor lehet játékosan oktatni, de ha nem látjuk rajta, akkor hagyjuk játszani, engedjük hogy felhőtlen időtlenségben élje tovább gyermeki léte mindennapjait. Ha meg nagyon fontosnak tartjuk mégis, akkor játszunk vele gazdálkodj okosan-t vagy bármilyen olyan játékot, amely alakítja és fejleszti költekezési szokásait.