Szomorúság. Magány. Fájdalom. Kilátástalanság. Csupa energiablokkoló szó. Sok a szomorú ember. Ha általánosságban nézem. Sok a szomorú és magányos ember. De vajon belenéztünk, mi van mögötte? Vagy beleveszünk, s hagyjuk, hogy marja, szinte már szétszaggassa lelkünket a tehetetlen düh, és fájdalom. Önmagunk elleni érzések.
Elégedetlenség. Miért nem vagyok, magas, alacsony, sovány, kövér, a szavak mágusa vagy halkszavú? Vajon hányszor tettük már fel magunknak valamelyik kérdést? S vajon hányszor utáltuk már magunkat vagy a körülményeket mert ilyen szerencsétlen adottságokkal látott el bennünket? Pedig ezek csak olyan erőpróbák, amelyek szintén a tudatosság felé visznek, ha meglátjuk benne a lényeget.