Tele az internet, a könyves-, és egyéb boltok a rengeteg önfejlesztő  csodakönyvvel. De mi van, ha mégsem megy, ideig-óráig hat ránk, aztán valahogy visszatér a rosszkedv, a bizonytalanság érzet, a kellemetlen érzés? A megannyi technika ellenére mégis megjelenik, s mint egy fekély, rágja be magát lelkünkbe.

Mintha mindig is ott lapult volna ugrásra várva, hogy ránk törhessen újra, s mindazt, amit eddig felépítettünk, egy pillanat alatt lerombolja, s átvegye a hatalmat. Á nekem úgysem sikerül, á nem vagyok hozzá elég jó, á miért pont nekem, és társai csak úgy özönlenek vissza  a gondolataink közé, amint kis rést találnak önépítő élet játékunk szüneteiben.

Fölösleges harcolni ellene, ha jönni akar, hadd jöjjön, csak azt nemtudja a kis hamis, hogy mostmár tudatosan képesek vagyunk megfigyelni őt, előtörni hagyni, és mégis kívülmaradni belőle, tudatosan megélni negatívságát.

Ugyanakkor hagyjuk csapongani a gondolatainkat, keressük meg a gyökerét ezeknek a rossz érzéseknek. Ki építette belénk, mitől alakultak ki? Gyermekkorunkból jött? Ha a szüleinktől, menjünk tovább, s nézzük meg, nekik ki tanította ezeket a rossz beidegződéseket? Ki bántotta meg őket egykor annyira, hogy a fájdalmukat adták tovább tudatalatt imádott gyermekeiknek? Hiszen ki akarna rosszat örökíteni a saját felmenőinek?

Keressük meg a megbántott kisgyermek szüleinket, vagy nagyszüleinket, öleljük át őket gondolatban, vegyük őket az ölünkbe, s mondjuk el nekik, hogy nagyon szeretjük őket, s köszönjük, hogy egyszer majd életet adnak nekünk. Mondjuk el nekik, hogy ami ott történik velük, ahol éppen vannak, csak a lelkük fejlődését szolgálja, soha senki nemtud nekik valójában ártani, csak sajátmaguk, ha hagyják, hogy befészkeljék magukat az ártó gondolatok.

Védőgömböt is húzhatunk köréjük, hogy minden, ami maradandó sérülést okozhat nekik lélekben, lepörögjön róluk, s teljes, boldog életet élhessenek, amikor felnőnek.

Mennyi, mennyi energia szabadul így fel, ha belegondoltok! Annyit kínoztuk már magunkat, mikor még nem voltunk tisztában a pozitív, negatív gondolatok jelentőségével, amivel gyakorlatilag a saját energiamezőnket korlátoztuk le. A saját nagyszerűségünket tagadtuk meg magunk előtt, s hagytuk cserben önmagunkat. De ezt tették már elődeink is, s mi csak követtük a tudatalatti példát.

Legfőbb ideje változtatni ezen. A múlt nagyon sok blokkot, árnyékot rejt, s nem feltétlenül a mi múltunk. S ha úgy érezzük visszaköszön a rosszkedv, nagyon fontos körülnézni az idő szövevényein, őseink fájdalmát feloldozva, mert mi magunk is megváltatunk általa. A szeretet mindent legyőz. Nemszámít, hogy most, vagy száz éve ölelünk meg valakit gondolatban, a lelkünk érezni fogja a feloldozást, s a rosszkedv elporlik, mintha soha nem is létezett volna. S nem marad más, csak a szeretet, béke és hála. A végtelen egyensúly érzése. A tökéletes pillanat.

Kapcsolódó:

https://tudatos.gyermekvallas.hu/napi-tudatos/gyakorlat/mehgyogyitas-tudatosan

Képek:

http://www.freespiritart.com/images/black-panthers-prints.jpg

http://www.martin-wright.com/hypno-poise/