A minap csoda történt velem. Elmentem Vida Ági egyik előadására. Anyámék nem értek ide időben, átvenni a gyerekeket, alig találtam meg a termet, elkéstem, már elkezdődött, ráadásul elhúzódó náthám utolsó vírusaival is küzdöttem napok óta, s még vacilláltam is, hogy tényleg menjek-e. De valamiért mégis menni akartam.

Nagyon érdekelt a téma, s ki is akartam mozdulni kicsit. Arról megfeledkeztem, hogy sorsolást, és nyereményt is ígért, s mikor előkapta az ajándékot, meg a cetliket, pont azon gondolkodtam, hogy egyáltalán benne vagyok-e, amikor kimondta a nevem. Szinte el sem hittem. Azon gondolkodtam: ilyen érzés nyerni? Kimentem, szinte hebegtem-habogtam, átvettem, megtapsoltak, visszaültem. Furcsa érzés volt.

No de nézzük a mögöttest: írtam pár napja a háttérképről, meg a pozitív megerősítéses háttérkímélőről. Van benne egy ilyen mondat is: nyertes vagyok. Hát most bejött. Beépült a tudatalattimba. Amikor Ági elővette a cetliket, azért az is beugrott, hogy jó lenne nyerni. S engem húztak ki. Ha azt gondolom, á én úgysem nyerek, elég valószínű, hogy, Ági segítője, ha meg is fogta a nevemet tartalmazó cetlit, másikat választott volna. Mert bár jó voltam ma épp Fortuna Istennőnél, de azt az üzenetet küldtem volna az engem kihúzónak, hogy á ne engem húzz ki, én nem szoktam nyerni.

Nagyon sokat számít, hogy mi van bennünk az adott pillanatban. Ha szeretnénk sikeresek lenni, gyakoroljuk a szeretet hatalmát, tartsunk nagytakarítást a gondolatainkban, s építsünk, építsünk, építsünk befelé pozitív megerősítéseket. De ebben hamarosan segítek, de azt még nem árulom el, hogy hogyan:) csak figyeljétek az oldalt.