Beszéd és kapcsolat

Olvastam valahol egy felmérésről, miszerint a szülők a kommunikációt, mint legnagyobb problémát jelölik meg a gyerekükkel való kapcsolatukban. S miután jól felcsigázzák az embert, hogy hogy lehetne mindezt kezelni, megoldani, drága konferenciára hívnak, ahol majd a szakemberek jól megmondják a tutit. Hát nemtudom. Én nem hiszem, hogy ők jobban tudják. Hiszen annyi sokféle élethelyzet van, s a jól bevált ősi módszernél senki sem tud jobbat. Szerintem.
Ha a gyerek időben meg van fogva, nemhagyjuk, hogy a fejünkre nőjön, persze kell hozzá egy szigort gyakorló apa is, nálunk ez vált be, akkor jobban tiszteli a határokat, s a hisztis kirohanások száma is rohamosan csökken. Egyik barátnőm próbálkozott a szabadelvűséggel, a mindent ráhagyok a gyerekre elvével, most pedig issza a levét, nemtudja kezelni cseperedő lányát, s nehéz harcokat vív vele.
Nagynénémnek sem vált be. Ő is mindent megengedett az unokahugaimnak, s kemény harcai, évei voltak a kisebbik lányával. Ez a gyereknek sem jó pedig, hiszen kellenek a határok, s tudom ezren leírták már, hogy ezáltal érzi biztonságban magát, de tényleg így van. Ez valóban működik.

Nehéz persze egy átdolgozott nap után leülni játszani, olvasni, beszélgetni kicsit, amikor legszívesebben magunkra húznánk a takarót, s jóéjt mondanánk mindenkinek, de ilyenkor érdemes kijelölni egy napot vagy legalább kettőt, mondjuk a hétfőt, amikor még annyira nem vagyunk elfáradva, hiszen hétvégén kicsit pihenhettünk, és a hétvégét, amikor leülünk s megbeszéljük velük, hogy mi a helyzet.
A gyerekek értelmesek, következetes többszöri beszélgetés után el fogják fogadni, hogy anyának, apának pihennie kell, de vannak olyan napok, esték, amik csak róluk szólnak, s sokkal nyugodtabb kiegyensúlyozottabb gyerekké alakulnak cserébe. Ha nem is rögtön, de változni fognak. Csak kezdjünk el velük beszélgetni. Meg fognak hallani, még ha elsőre úgy is tűnik, hogy nem. Ha megkapják az idejüket, még ha csak keveset is, változni fognak, s kevesebb lesz a bömbölés, kiabálás, hiszti.
Csak adjunk esélyt nekik. S magunknak is, jó szülőknek lenni.