Hiába menekülünk, talán egy életen át is, feloldozást, megkönnyebbülést csak az jelenthet, ha oda megyünk, ahol a sérülés történt. Megszemléljük, amit látunk és érzünk, azt pedig elfogadjuk. Magunkba beengedjük teljesen, hogy ne kísértsen tovább, és így, ha a részünkké válhat, nem lesz ellenség többé. Megerősödünk általa.
Author Archives: Kinga S.
Kulcsszó: pillanatok
Van úgy, hogy csak jönnek a gondolatok, de nem állnak össze kerek egésszé, egy szösszenet itt, egy pillanat ott, amolyan röpke sóhajok és óhajok. Aztán mikor beindul a Merkaba kerék, a dimmenzióragyogás megváltozik, s minden a helyén van, pont jókor, pont jó időben, s ragyog, ragyog a fény, miközben én magam egy vagyok a mindenséggel, s végtelen vagyok. Feltölt a jóérzés, s mosolyognom kell mindenek felett. Hát ez vagyok én, ennyi vagyok. Nincs különbség, nincs semmi, dimmenzióragyogás, fénysugár vagyok. Egy a sok közül, s mindenkivel egy. Te is az vagy. Lásd a fényed:)
Isteni sugallat, Igenember
Isteni sugallat. Ismeritek? A történet onnan indul, hogy van egy tinilány, akinek van két tesója, a bátyja autóbalesetben megsérül, és tolószékbe kerül, az öccse pedig amolyan magának való zseni, anyja tanár, apja rendőrfőnök. Eddig egy átlagos történetnek indul, csakhogy Joannak, így hívják, megjelenik Isten, egy jóképű középiskolás fiú személyében, s elkezd feladatokat osztogatni neki. Mert Joan, mint később kiderül, Jean D’Arc reinkarnációja, (bár ezt egyértelműen nem mondják ki, csak a film leírásából derül ki) s ezért láthatja Istent. Aztán persze nem tartja meg a sármos pasi külsőt, hanem a legkülönfélébb alakokban szólítja meg Joant, s adja a következő feladatot. Continue reading
Dimmenzióváltás, fényjármű
Merkaba. Nevezik fényszekérnek is. Miután használni kezdtem évekkel ezelőtt, sok helyzetből kimozdított már. Van úgy, hogy megrekedünk, elönt a rosszkedv, s nemtudjuk merre tovább, nincs kedvünk semmihez, s belenehezedünk az adott helyzetbe. Nos, ilyenkor jól jön a Merkaba. Ha magunk köré építjük, s beindítjuk, már ha van rá engedélyünk felsőbb énünktől, a dolgok változni kezdenek. Maguktól. Continue reading
Magunkért, gyermekünkért
Tegnap belenéztem egy tánctermi tükörbe, s első benyomásom magamról, az a kamaszkori kép volt, amely sokkal szélesebbnek mutatott, mint amilyen valójában vagyok.:), aztán megnéztem magam alaposabban, s már egy elfogadhatóbb kép nézett vissza rám. Aztán előbújt a bohóc énem, s mikor egyik kislány azt mondta, változz békává, hirtelen békává változtam:), de voltam légy is:). S mindezt a tükör hozta ki belőlem. Jólesett “idétlenkedni”.
Magunkért vagy magunk ellen?
Szomorúság. Magány. Fájdalom. Kilátástalanság. Csupa energiablokkoló szó. Sok a szomorú ember. Ha általánosságban nézem. Sok a szomorú és magányos ember. De vajon belenéztünk, mi van mögötte? Vagy beleveszünk, s hagyjuk, hogy marja, szinte már szétszaggassa lelkünket a tehetetlen düh, és fájdalom. Önmagunk elleni érzések.
Elégedetlenség. Miért nem vagyok, magas, alacsony, sovány, kövér, a szavak mágusa vagy halkszavú? Vajon hányszor tettük már fel magunknak valamelyik kérdést? S vajon hányszor utáltuk már magunkat vagy a körülményeket mert ilyen szerencsétlen adottságokkal látott el bennünket? Pedig ezek csak olyan erőpróbák, amelyek szintén a tudatosság felé visznek, ha meglátjuk benne a lényeget.
Áramlat meditáció
Szeretetet sugárzok ki, szeretet vesz körül, szeretetet vonzok be mindenhonnan.
Ezt a mondatot állítottam be háttérképnek. Joseph Murphy: A tudatalattid csodálatos hatalma című könyv sorozatában ír ezekről a pozitív megerősítésekről. Azt állítja, hogy az ínség, veszteség, rosszkedv, mind az elme játékai, amiket nagyon közel engednek az emberek, s elhiszik, hogy nekik csak rossz lehet. Ő úgy segít, hogy kisebb imákat ad a hozzá fordulóknak, amellyel gyakorlatilag átprogramozzák a tudatalattijukat az emberek, s a negatív áramlatot, pozitív szellővé varázsolják.
Mélyről jövő imádság
Tánc. Kicsiknek, közepeseknek és nagyoknak. Tanítok. A divatőrültek lekoptak, mert nem elég hiphopos a rock and roll. S most valaki végre kihívást jelent nekem: megfogta őket, drágábban, fele annyi időben kimondta a varázsszót, hiphopot tanít. Nálam csak lézengenek a gyerekek. Az akrobatikus rock and roll nem menő a sulibuliban.
Több van a tarsolyomban, mint az egy két há négy. Én is tudom. De a rocki ad egy biztonságos keretet, hátteret, mint hogy merészen, saját szakállamra, a régebben kortárs táncnak nevezett, ma divatosan hiphoppá emelkedett úgynevezett életérzést tanítsam. Egykor a Neurotic nevű együttes is azt énekelte, hogy a “rock and roll az nem egy tánc”. Így van ez a hiphoppal is. Lehet táncolni, de ez kevés. Nagyon kevés. Aki nem éli meg belülről ezt az életérzést, ami nem feltétlenül jó, az előbb-utóbb ezt is megunja. S hozzáteszem, nem 14 év alattiaknak való. Persze lehet erről vitakozni, de nekem konkrétan ez a véleményem.
De térjünk vissza a tudatossághoz. Ha önnön szabályaimon túl táncolok, kiadok magamból valamit, s jól érzem magam közben, akkor abból csak valami jó születhet. A felszabadult, önfeledt tánc, számomra egy ima, egyfajta hálaadás, a mindenséghez, amolyan mélyről jövő megtisztulás, megkönnyebbülés, és köszönet mindenért s mindenkiért. Eddig a kereteket tanítottam, a meghatározott formát, de akit megérintett, s kitartott, az megtalálta az örömét, s imáját is benne.
A tánc szeretetét nem látják sokszor a gyerekek. Már ők sincsenek jelen. Hiphopra mennek, mert az divatos, de fele annyi élményt, jóérzést nem ad, mint a rocki, mert nem nekik való. A szabályozott kéztartás, egyenes hát, ugrálás inkább való egy gyereknek, de mivel mindig van egy húzóerő, akit majmolni, követni kell, inkább hiphopra járnak, mert az a menő.
Nagyonsokféle táncot, sportot kipróbáltam eddig életem során. Tizenéveim végén táncos akartam lenni. Nem lettem, de táncoltam tovább. Jól ismerem a kortárs táncot, az improvizatív elemeket, s nagyon szeretek akrobatikázni, bár most a két gyerek rajtam ugrál, nem én a gumiasztalon. Végignézve néhány filmet és koreográfiát, rájöttem, hogy született hiphop táncos vagyok, mégis akrobatikus rock and rollt tanítok, s egyáltalán nem bánom.
Szóval a sport megtalálásánál is lényeges a tudatosság. Ne azért válasszon valamit, mert ez a divat az osztályban. Mutassunk nekik többfélét, hogy tudjanak választani, s magyarázzuk el, melyik miért jó. Vázoljunk fel célokat: kupákat, érméket akár, ha van benne versenyszellem, vagy egyszerűen csak bemutatókat, iskolai fellépéseket, ha táncról van szó. A gyerekek nagyobbrészt imádnak szerepelni, növeljük hát az önbizalmukat, ilyen lehetőségekkel, sportra neveléssel. Nyugodtabb, kitartóbb, eredményesebb gyermeket kapunk érte cserébe. Megéri belevágni.
Könnyedség
Bármit is csinálsz, legbenső lényedben maradj mindig könnyed, csöndes, nyugodt, kiegyensúlyozott, írja Osho.
Mi az amit közel engedünk? Egyik nap rámijesztett a barátnőm, hogy beteg a fiam. Bömbölt, semmi sem volt jó neki, míg náluk volt. Aztán megérkeztem, s megnyugodott. De ez a szó, betegség, mint egy féreg, befészkelte magát a gondolataim közé. Árgus szemekkel figyeltem minden mozdulatát, de nem tűnt betegnek, jókedvű, vidám volt, s most is az. Continue reading
Apróságok, sikerek
Kész van a vágyvideóm. Ismeritek a menetét? Ha nem, ajánlom a vagyvideo.hu oldalt, pontról pontra végigvezet az elkészítési folyamaton. Nem teszem ki, mert trehány módon nem jegyeztem meg, honnan vannak a képek, s a végén fel kéne sorolnom a szerzőket. Csak azt tudom, hogy a google és a flickr volt a segítségemre. Hát ez van. Gyarló vagyok.:) De ha valakit érdekel, szívesen elküldöm e-mailben.