Apróságok, sikerek

Kész van a vágyvideóm. Ismeritek a menetét? Ha nem, ajánlom a vagyvideo.hu oldalt, pontról pontra végigvezet az elkészítési folyamaton. Nem teszem ki, mert trehány módon nem jegyeztem meg, honnan vannak a képek, s a végén fel kéne sorolnom a szerzőket. Csak azt tudom, hogy a google és a flickr volt a segítségemre. Hát ez van. Gyarló vagyok.:) De ha valakit érdekel, szívesen elküldöm e-mailben.
Nyilvánosságtól való félelem, bizonytalanság. Ez a kettő is a bűntudat kapcsán jutott eszembe. Régebben, ha csináltam valamit, s annak következményei lettek, akár egy vita, amiről beszéltek utána, s visszahallottam, vagy bármi, akkor volt hogy rosszul érintett. Na tessék, megint középpontban vagyok, célkeresztben, holott sokkal jobb lenne meghúzódni a jóleső félhomályban. (Lehet, hogy ezért szeretem a kislámpákat is a csillárok helyett?) Holott csak annyi kellett volna, hogy valaki jól megölelget, s megdícsér, vagy csak annyit mond, hogy nincsen semmi baj.
Előbb-utóbb mindig felhívtam magamra a figyelmet valamivel. Így van ez kamaszkorom óta, volt idő mikor zavart, s van, hogy már nem is veszek róla tudomást. Megszoktam. Ilyen a természetem.
De mi van, ha a gyerek fél a nyilvánosságtól, új dolgoktól? Nálunk ez fordítva van. Ő túlságosan is szeret szerepelni. Ha színpadot lát, alig lehet leszedni róla. Az ovis csoportomban, egy sírós kislányt a többiek kezdtek el vígasztalni, s egy idő után feloldódott, s táncolt velünk. Szerintem az ilyen típusú gyereket, sokat kell nevettetni, vidámságra nevelni, s közösségbe vinni, játszóházba, játszótérre, főleg még ovis kor előtt, mert jobban megszokja, megismeri a többi embert, s már nem kelt benne félelmet, ha anya épp nincs sehol.
A három csakrás gyakorlatról már írtam korábban: megengedem az alsó három csakrámnak, hogy távozzon belőle minden lerakódás. Sikerélményem lett ezzel kapcsolatban: rávettem a párom is, hogy ő is csinálja, kb egy hét telt el, mondanom sem kell, volt nagyon rosszkedvű is, de én a tisztulás részeként fogtam fel, s valamelyik nap lelkesen előadta, hogy mostantól minden bevételének a tíz százalékát félre fogja tenni, hogy legyen végre tartalékunk. Tátva maradt a szám. Ő aki, azt sem tudja mire költ el tízezer forintot, ha például annyi volt nála éppen. Csapó Ida pénzügyi önismeret tanfolyamán ugyanis a tartalék képzésről sok szó esik, s én ezzel pl. ott tartok, hogy gyűjtöm a fémkétszázasokat. Ő meg jön itt nekem a tíz százalékkal. Azt mondtam neki, ha megtudja csinálni, s kibírja, hogy nem nyúl ahhoz a pénzhez, igazán büszke leszek rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük