No lássuk csak. Osho a semmi-ségről ír. A szavak közti csendről. Ha figyelem, valami szent dolog születik bennem. Ilyesmi pl a keresztelő is, ami foglalkoztat. Kerestem egy szent helyet, nekem a tápiószentmártoni Attila-domb ilyen, s keresztet rajzoltam vízzel a fiam homlokára. S különösebben nem törődnék tovább a dologgal, ha apósom megint nem akciózna: katolikus keresztelőt szervez a tudtunk s beleegyezésünk nélkül, sőt még a keresztszülőket is kijelöli!
A keresztelő szent dolog nekem. S mivel én szültem, jogomban áll eldönteni, hogy ki mikor és mire kereszteli a gyermekemet. A keresztelés megvédi őt, s biztonságot ad, s engem megnyugtat, hogy már megkereszteltem. Ettől függetlenül elviszem majd egy templomba is, reformátusba, s ott is megkereszteltetem, egyrészt azért, hogy a keresztszülőknek is jusson valami a keresztelőből, az általunk választott keresztszülőknek, másrészt azért, hogy megismerje ezt a világot is, közösségben nőjön fel, ha már az én vallásom még nem keretek, formák között tartható. Az alapvető lényeget a reformátusoknál is megtanulja, s a többit úgyis én teszem hozzá.
Nem a katolikus vallással van igazán bajom. Nem értek egyet ugyan sokmindennel, s ezért sem keresztelném katolikusnak, de igazából apósommal van bajom. Szentnek akarja mutatni magát, s fogalma sincs az alázatról. Mióta Mózest játszik, azóta nem bírom, mondta nemrég egy ismerősöm. S ez mindent kifejez. Egy hihetetlen nagy ellentmondás az egész ember. Szeretetről és családról prédikál, s nála nárcisztikusabb embert nem ismerek.
De visszatérve Oshora, idézem, “Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van… miért kell akkor a közepén ekkora hűhót csinálni? Miért kell a közepén ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni, ennyire nagyravágyónak lenni? Miért ez a kétségbeesés?
Az egész út a semmi-ségből indul, és a semmi-ségben végződik.”
S hogy zárult az akciózása? Felvilágosítottuk, hogy nem lesz a gyerek katolikus, ahogy a nagyobbik sem az, s megkértem rá, hogy többet ne vigye katolikus templomba a nagyobbikat sem. Mert, csak összezavarja vele, s ehhez nincs joga. A gyermeki lényt tisztelni kell, s nem elrontani. Ő sokkal őszintébben szeret, s ölelget bárkit, ha késztetése van rá. Nem szégyelli a jóságát. S többet tud az isteni alázatnál bármelyik felnőttnél. Hiszen ő maga a vallás, a dallam. Igen, nekem vallásom a gyermekem. Tudom. Hiszen ő az isteni részem, az önvalóm, csak éppen egy vagy több másik testbe zárva. S ebbe nem kontárkodhat bele senki. Mert akkor tűzokádó sárkánnyá változom!:):):)
A keresztelő szent dolog nekem. S mivel én szültem, jogomban áll eldönteni, hogy ki mikor és mire kereszteli a gyermekemet. A keresztelés megvédi őt, s biztonságot ad, s engem megnyugtat, hogy már megkereszteltem. Ettől függetlenül elviszem majd egy templomba is, reformátusba, s ott is megkereszteltetem, egyrészt azért, hogy a keresztszülőknek is jusson valami a keresztelőből, az általunk választott keresztszülőknek, másrészt azért, hogy megismerje ezt a világot is, közösségben nőjön fel, ha már az én vallásom még nem keretek, formák között tartható. Az alapvető lényeget a reformátusoknál is megtanulja, s a többit úgyis én teszem hozzá.
Nem a katolikus vallással van igazán bajom. Nem értek egyet ugyan sokmindennel, s ezért sem keresztelném katolikusnak, de igazából apósommal van bajom. Szentnek akarja mutatni magát, s fogalma sincs az alázatról. Mióta Mózest játszik, azóta nem bírom, mondta nemrég egy ismerősöm. S ez mindent kifejez. Egy hihetetlen nagy ellentmondás az egész ember. Szeretetről és családról prédikál, s nála nárcisztikusabb embert nem ismerek.
De visszatérve Oshora, idézem, “Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van… miért kell akkor a közepén ekkora hűhót csinálni? Miért kell a közepén ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni, ennyire nagyravágyónak lenni? Miért ez a kétségbeesés?
Az egész út a semmi-ségből indul, és a semmi-ségben végződik.”
S hogy zárult az akciózása? Felvilágosítottuk, hogy nem lesz a gyerek katolikus, ahogy a nagyobbik sem az, s megkértem rá, hogy többet ne vigye katolikus templomba a nagyobbikat sem. Mert, csak összezavarja vele, s ehhez nincs joga. A gyermeki lényt tisztelni kell, s nem elrontani. Ő sokkal őszintébben szeret, s ölelget bárkit, ha késztetése van rá. Nem szégyelli a jóságát. S többet tud az isteni alázatnál bármelyik felnőttnél. Hiszen ő maga a vallás, a dallam. Igen, nekem vallásom a gyermekem. Tudom. Hiszen ő az isteni részem, az önvalóm, csak éppen egy vagy több másik testbe zárva. S ebbe nem kontárkodhat bele senki. Mert akkor tűzokádó sárkánnyá változom!:):):)
Loading ...
Legutóbbi hozzászólások