Tisztaszívűek magasabb rezgésszintje
Áss le – egészen addig, ahol a fájdalmadat érzed.
Több nőt látok, fehér gyolcsruhában, hosszú, földet verdeső bő szoknyában, ahogy pirosló arccal állnak egy vonalban a szabad ég alatt. Mindnek ásó van a kezében, kemény fanyelű, fényesen villogó élű, sokat használt ásó. Elszánt arccal állnak egymás mellett, kicsi távolságot tartva egymástól, szemükben tükröződik az Ég kékje.
Van úgy, hogy csak jönnek a gondolatok, de nem állnak össze kerek egésszé, egy szösszenet itt, egy pillanat ott, amolyan röpke sóhajok és óhajok. Aztán mikor beindul a Merkaba kerék, a dimmenzióragyogás megváltozik, s minden a helyén van, pont jókor, pont jó időben, s ragyog, ragyog a fény, miközben én magam egy vagyok a mindenséggel, s végtelen vagyok. Feltölt a jóérzés, s mosolyognom kell mindenek felett. Hát ez vagyok én, ennyi vagyok. Nincs különbség, nincs semmi, dimmenzióragyogás, fénysugár vagyok. Egy a sok közül, s mindenkivel egy. Te is az vagy. Lásd a fényed:)
Isteni sugallat
Isteni sugallat. Ismeritek? A történet onnan indul, hogy van egy tinilány, akinek van két tesója, a bátyja autóbalesetben megsérül, és tolószékbe kerül, az öccse pedig amolyan magának való zseni, anyja tanár, apja rendőrfőnök. Eddig egy átlagos történetnek indul, csakhogy Joannak, így hívják, megjelenik Isten, egy jóképű középiskolás fiú személyében, s elkezd feladatokat osztogatni neki. Mert Joan, mint később kiderül, Jean D’Arc reinkarnációja, (bár ezt egyértelműen nem mondják ki, csak a film leírásából derül ki) s ezért láthatja Istent. Aztán persze nem tartja meg a sármos pasi külsőt, hanem a legkülönfélébb alakokban szólítja meg Joant, s adja a következő feladatot.
Merkaba. Nevezik fényszekérnek is. Miután használni kezdtem évekkel ezelőtt, sok helyzetből kimozdított már. Van úgy, hogy megrekedünk, elönt a rosszkedv, s nemtudjuk merre tovább, nincs kedvünk semmihez, s belenehezedünk az adott helyzetbe. Nos, ilyenkor jól jön a Merkaba. Ha magunk köré építjük, s beindítjuk, már ha van rá engedélyünk felsőbb énünktől, a dolgok változni kezdenek. Maguktól. Olvass tovább ‘Dimmenzióváltás, fényjármű’
Fényszekér. Földtudatból a Krisztustudatba. Szószerinti jelentése Mer – Fény, Ka – Lélek, Ba – Test. Részletesen itt olvashattok róla: http://soul.hu/konyvtar-merkaba
Gyerekeknek is megtanítható formában, versbe szedtem.
Tegnap belenéztem egy tánctermi tükörbe, s első benyomásom magamról, az a kamaszkori kép volt, amely sokkal szélesebbnek mutatott, mint amilyen valójában vagyok.:), aztán megnéztem magam alaposabban, s már egy elfogadhatóbb kép nézett vissza rám. Aztán előbújt a bohóc énem, s mikor egyik kislány azt mondta, változz békává, hirtelen békává változtam:), de voltam légy is:). S mindezt a tükör hozta ki belőlem. Jólesett “idétlenkedni”.
Szomorúság. Magány. Fájdalom. Kilátástalanság. Csupa energiablokkoló szó. Sok a szomorú ember. Ha általánosságban nézem. Sok a szomorú és magányos ember. De vajon belenéztünk, mi van mögötte? Vagy beleveszünk, s hagyjuk, hogy marja, szinte már szétszaggassa lelkünket a tehetetlen düh, és fájdalom. Önmagunk elleni érzések.
Elégedetlenség. Miért nem vagyok, magas, alacsony, sovány, kövér, a szavak mágusa vagy halkszavú? Vajon hányszor tettük már fel magunknak valamelyik kérdést? S vajon hányszor utáltuk már magunkat vagy a körülményeket mert ilyen szerencsétlen adottságokkal látott el bennünket? Pedig ezek csak olyan erőpróbák, amelyek szintén a tudatosság felé visznek, ha meglátjuk benne a lényeget.
A tisztahangok rádió legutóbbi beszélgetésében, Paksi Zoltán, a félelemről is beszélt. Félelem ettől a legújabb vírustól pl. Ennek kapcsán eszembe jutott egy meditáció:
A minap csoda történt velem. Elmentem Vida Ági egyik előadására. Anyámék nem értek ide időben, átvenni a gyerekeket, alig találtam meg a termet, elkéstem, már elkezdődött, ráadásul elhúzódó náthám utolsó vírusaival is küzdöttem napok óta, s még vacilláltam is, hogy tényleg menjek-e. De valamiért mégis menni akartam.
Nagyon érdekelt a téma, s ki is akartam mozdulni kicsit. Arról megfeledkeztem, hogy sorsolást, és nyereményt is ígért, s mikor előkapta az ajándékot, meg a cetliket, pont azon gondolkodtam, hogy egyáltalán benne vagyok-e, amikor kimondta a nevem. Szinte el sem hittem. Azon gondolkodtam: ilyen érzés nyerni? Kimentem, szinte hebegtem-habogtam, átvettem, megtapsoltak, visszaültem. Furcsa érzés volt.
No de nézzük a mögöttest: írtam pár napja a háttérképről, meg a pozitív megerősítéses háttérkímélőről. Van benne egy ilyen mondat is: nyertes vagyok. Hát most bejött. Beépült a tudatalattimba. Amikor Ági elővette a cetliket, azért az is beugrott, hogy jó lenne nyerni. S engem húztak ki. Ha azt gondolom, á én úgysem nyerek, elég valószínű, hogy, Ági segítője, ha meg is fogta a nevemet tartalmazó cetlit, másikat választott volna. Mert bár jó voltam ma épp Fortuna Istennőnél, de azt az üzenetet küldtem volna az engem kihúzónak, hogy á ne engem húzz ki, én nem szoktam nyerni.
Nagyon sokat számít, hogy mi van bennünk az adott pillanatban. Ha szeretnénk sikeresek lenni, gyakoroljuk a szeretet hatalmát, tartsunk nagytakarítást a gondolatainkban, s építsünk, építsünk, építsünk befelé pozitív megerősítéseket. De ebben hamarosan segítek, de azt még nem árulom el, hogy hogyan:) csak figyeljétek az oldalt.
Szeretetet sugárzok ki, szeretet vesz körül, szeretetet vonzok be mindenhonnan.
Ezt a mondatot állítottam be háttérképnek. Joseph Murphy: A tudatalattid csodálatos hatalma című könyv sorozatában ír ezekről a pozitív megerősítésekről. Azt állítja, hogy az ínség, veszteség, rosszkedv, mind az elme játékai, amiket nagyon közel engednek az emberek, s elhiszik, hogy nekik csak rossz lehet. Ő úgy segít, hogy kisebb imákat ad a hozzá fordulóknak, amellyel gyakorlatilag átprogramozzák a tudatalattijukat az emberek, s a negatív áramlatot, pozitív szellővé varázsolják.
0 | Unique Visitors |
Legutóbbi hozzászólások