A párom, a párom, a párom, ő nem akarja, nem látja, nem úgy érzékeli, hülyeségnek tartja, nem lehet vele beszélni erről. Hányszor jutunk vajon erre a pontra? Aztán telnek a hétköznapok tovább, s nem változik semmi. Pedig mi próbálkoznánk, de valami mégsem teljes, mégsem az igazi.
A napokban megkaptam a házunk rám eső tulajdoni hányad rész utáni illeték csekkjét. Több mint kétszázezer forint. Ő persze mérges lett, tiltakozni kezdett, azzal jött, hogy még hány bőrt akarnak lehúzni rólunk, s élhetetlenné tenni az életünk, stb.
Olvass tovább ‘Társ és bőségtudat 1.’
“A bennünk lévő megerősítés és tagadás erejének egyensúlya. A mód, ahogyan eljutunk annak megértéséhez, hogy mit jelent az Igazság az igaz kegyelem összefüggésében.
Az igazság kártyája, Aura Soma tarot, www.dudus.hu
Megerősítés és tagadás. Igen, ez az. Húztam néhány kártyát (kattintottam) a dudus.hu honlapon, s mint mindig, most is közelebb vitt a bennem zajló vagy talán háborgó újabb gondolatsorhoz. Még mindig az interneten hirdetett utak foglalkoztatnak, a hírlevelek, hogy hogyan érjünk el biztos anyagi alapokat, gazdagságot, bőséget, s már egész jól bele is jöttem, de egyik nap kinőtt egy újabb burjánzó gondolat tudatalattim rejtett, sötét bugyraiból: vállalkozni, gyed után? Én? Hiszen, kicsi vagyok, meg Vuk vagyok, hogy is lennék már képes pont én rá?
Olvass tovább ‘Megerősítés és tagadás’
Tele az internet, a könyves-, és egyéb boltok a rengeteg önfejlesztő csodakönyvvel. De mi van, ha mégsem megy, ideig-óráig hat ránk, aztán valahogy visszatér a rosszkedv, a bizonytalanság érzet, a kellemetlen érzés? A megannyi technika ellenére mégis megjelenik, s mint egy fekély, rágja be magát lelkünkbe.
Olvass tovább ‘Egyensúly végtelen’
Előző bejegyzésemben az ovis bosszúságaimról írtam, s valahogy nem lett tőle jobb a kedvem. Körülnéztem a házban is, s mázsás súllyal nehezedtek rám a tennivalók. Amit máskor könnyen vennék, akkor soknak, végnélkülinek, nyomasztónak tűnt.
Olvass tovább ‘Ha megdobnak kővel…’
Hétvégén volt farsang az oviban. Túléltük. Túljutottunk rajta, megvolt. Vegyes érzések kavarogtak bennem még másnap is. A műsor: nyitótánc, előadják a középső- és nagycsoportosok, utána a kicsik kicsit mozognak zenére, aztán elmondják a versüket. Szünet, aztán a középső- és nagycsoportosok is elmondják a versüket. Tavaly még aranyosnak tűnt, de idén, mikor ugyanezt láttam csak más jelmezekkel, kicsit elgondolkodtatott.
Olvass tovább ‘Ízig vérig, még ha fájón is, tudatos’
Legutóbbi hozzászólások