Kinga barátnőm (bővebb infó: magunkról oldal) kérdezte a minap, hogy két gyerek mellett mikor van időm írni, s egyáltalán hogy telik egy napom. Miután részletesen leírtam neki, úgy kezdtem a következő napot, hogy elhatároztam írni fogom a teendőimet. Ezért nyitottam egy google dokumentumot, excel táblázatszerűt, s felírtam az aznapi dátumot.
2010. január. havi archívuma.
Ha már felnőttünk, de valahogy nem megy, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, s mindig visszatérünk az alaphozzáálláshoz: nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá méltó, nekem úgy sem sikerülhet, akkor álljunk meg egy pillanatra, s keresgéljünk a múltunkban, gondoljuk végig, milyen volt gyermeknek lenni. Keressünk egy jóemléket, egy örömteli napot, olyat, amire szívesen emlékszünk. Amikor jó volt gyereknek lenni, valami jól sikerült, olyan dolog történt, amire büszkék voltunk. Töltekezzünk ebből az érzésből. S amikor egy kihívást jelentő feladat előtt állunk, jusson eszünkbe ez a régi pillanat, s úgy menjünk bele az adott helyzetbe.
Stabil önbizalom. Ez a titka a jól működő életnek, állítják egyesek. A gyerekek fejlődésében pedig különösen fontos tényező. Hiszen egy önbizalommal rendelkező gyerekre a többiek is felnéznek, keresik a társaságát, biztonságban érzik magukat mellette.
Kicsi fiam a bárányhimlő mellé, összeszedte az úgynevezett rota vírust is, úgyhogy szombat délelőtt, a László kórház fertőző osztályán kötöttünk ki. Bent tartották, még infúzióra is kötötték. Szerencsére, két nap múlva már mehettünk haza.
Eddig az hogy ügyelet, vagy kórház a gyerekkel, csak a rémálmaimban jutott eszembe. Szerencsére, eddig nem is volt rá szükség.
‘Kórházas, gyerekes, tudatos’ tovább…
“A méhem szent, és az életem is az.
A méhem a menny kapuja itt a földön,
és az életem is az.”
(Méh mantra, részlet a Szakrális Nő című könyvből)
Nagyon komoly tapasztalásokat szerezhetünk önmagunkról, ha elkezdjük végre értelmezni testünk üzeneteit, a lelkünk figyelmeztető szavát.
Sokféle női betegség létezik, s mindegyiknek az alapja, hogy valami a Férfi-Nő kapcsolatban megbillen, nincs egyensúly. Amikor egy nőnek az EGÉSZ-ség-e megbomlik, részekre szakad, elsősorban azt kell megnézni, hogy miért adott helyet a betegségnek? Mit hívott be önmagának, és miért? Ha komolyan elszánja magát, és utána ered saját magának, saját testének üzeneteit kezdi fürkészni, akkor ez biztos jele annak, hogy eddig nem élt tudatosan. Nem volt tudatos a nőiségére, anyaságára, a kapcsolataira, a partnereire.
Vágyak. A napokban megnéztem az Élő Mátrix című filmet. Felvetik benne, hogy a szív mint önálló inteligenciával, mezővel rendelkező szerv, a fő irányítónk. Ő írányítja az agyat, s egész létezésünket. S ha belegondolok, ez megint csak azt erősíti meg bennem, hogy csak a szeretet, ami valós, működő, igazi.
Tehát ha lerajzoljuk egy vágyunkat, kitesszük ide-oda, hogy a szemünk elé kerüljön sokszor, mégsem válik valóra, csak telik az idő, s már százezerszer átgondoltuk, hogy mit nem csinálunk jól, miért nem működik. Akkor álljunk meg, és gondoljuk végig, hogy mivel szeretnénk mindezt elérni. Van-e ott középen valami olyan érzelmi többlet, amitől úgy érzem, hogy valóban megérdemlem vágyam megvalósulását? Konkrétabban: ha arra vágyom, hogy sok pénzem legyen pl, s azt rajzolom le, hogy áramlik a pénz hozzám innen onnan, ilyen-olyan sikerek érnek, de mégsem történik semmi, akkor át kell fogalmazni.
Le kell rajzolni a konkrét eredményt, ami a pénzt hozza, s amely olyan érzést vált ki belőlünk, hogy ezzel a tevékenységgel valami olyat teszek, amely bennem jóérzést kelt, mások javára válik stb. Mert a szív vezet, s ha ő rábólint, csak akkor teremtődik meg az adott gazdag pillanat. Akkor az elmében rögzül, s valósággá válik.
Vagy például vágyom egy kocsira: mit fogok vele csinálni, mi az, amivel szolgálok másokat, s a szívemnek, a szeretetenergiának ez tetszik? Keressük meg ezeket a gondolatokat, s hagyjuk, hogy jóérzéssel töltsenek el. Mert a mező akkor működésbe lendül, s vágyunk materializálódik a fizikai szinten, minél többször gondolunk a jóérzésre.
Képek:
Loading ...
Legutóbbi hozzászólások