2009. december. havi archívuma.

Rituálé – Nőknek

Áss le – egészen addig, ahol a fájdalmadat érzed.

Több nőt látok, fehér gyolcsruhában, hosszú, földet verdeső bő szoknyában, ahogy pirosló arccal állnak egy vonalban a szabad ég alatt. Mindnek ásó van a kezében, kemény fanyelű, fényesen villogó élű, sokat használt ásó. Elszánt arccal állnak egymás mellett, kicsi távolságot tartva egymástól, szemükben tükröződik az Ég kékje.

‘Rituálé – Nőknek’ tovább…

Ahol a seb, ott a gyógyulás 2.

Hiába menekülünk, talán egy életen át is, feloldozást, megkönnyebbülést csak az jelenthet, ha oda megyünk, ahol a sérülés történt. Megszemléljük, amit látunk és érzünk, azt pedig elfogadjuk. Magunkba beengedjük teljesen, hogy ne kísértsen tovább, és így, ha a részünkké válhat, nem lesz ellenség többé. Megerősödünk általa.

‘Ahol a seb, ott a gyógyulás 2.’ tovább…

Ahol a seb, ott a gyógyulás

Minden ember életében van amolyan „Csontváz a szekrényben” – vagyis olyan (akár eltitkolt) esemény, személy, érzések, amik köthetőek valami negatív tartalomhoz is, ami viszont bennünk van mindezzel kapcsolatban. Ezt váltja ki bennünk, ha meglátjuk azt a személyt pl., aki számunkra valami rossz, káros, fájdalmas dolgot cselekedett.

‘Ahol a seb, ott a gyógyulás’ tovább…

Kulcsszó: pillanatok

momentVan úgy, hogy csak jönnek a gondolatok, de nem állnak össze kerek egésszé, egy szösszenet itt, egy pillanat ott, amolyan röpke sóhajok és óhajok. Aztán mikor beindul a Merkaba kerék, a dimmenzióragyogás megváltozik, s minden a helyén van, pont jókor, pont jó időben, s ragyog, ragyog a fény, miközben én magam egy vagyok a mindenséggel, s végtelen vagyok. Feltölt a jóérzés, s mosolyognom kell mindenek felett. Hát ez vagyok én, ennyi vagyok. Nincs különbség, nincs semmi,  dimmenzióragyogás, fénysugár vagyok. Egy a sok közül, s mindenkivel egy. Te is az vagy. Lásd a fényed:)

‘Kulcsszó: pillanatok’ tovább…

Isteni sugallat, Igenember

Isteni sugallat

Isteni sugallat

Isteni sugallat. Ismeritek? A történet onnan indul, hogy van egy tinilány, akinek van két tesója, a bátyja autóbalesetben megsérül, és tolószékbe kerül, az öccse pedig amolyan magának való zseni, anyja tanár, apja rendőrfőnök. Eddig egy átlagos történetnek indul, csakhogy Joannak, így hívják, megjelenik Isten, egy jóképű középiskolás fiú személyében, s elkezd feladatokat osztogatni neki. Mert Joan, mint később kiderül, Jean D’Arc reinkarnációja, (bár ezt egyértelműen nem mondják ki, csak a film leírásából derül ki) s ezért láthatja Istent. Aztán persze nem tartja meg a sármos pasi külsőt, hanem a legkülönfélébb alakokban szólítja meg Joant, s adja a következő feladatot.

‘Isteni sugallat, Igenember’ tovább…

Dimmenzióváltás, fényjármű

Merkaba.  Nevezik fényszekérnek is. Miután használni kezdtem évekkel ezelőtt, sok helyzetből kimozdított már. Van úgy, hogy megrekedünk, elönt a rosszkedv, s nemtudjuk merre tovább, nincs kedvünk semmihez, s belenehezedünk az adott helyzetbe. Nos, ilyenkor jól jön a Merkaba. Ha magunk köré építjük, s beindítjuk, már ha van rá engedélyünk felsőbb énünktől, a dolgok változni kezdenek. Maguktól. ‘Dimmenzióváltás, fényjármű’ tovább…

Merkaba vers

Fényszekér.  Földtudatból a Krisztustudatba. Szószerinti jelentése Mer – Fény, Ka – Lélek, Ba – Test.  Részletesen itt olvashattok róla: http://soul.hu/konyvtar-merkaba

Gyerekeknek is megtanítható formában, versbe szedtem.

‘Merkaba vers’ tovább…

Magunkért, gyermekünkért

tukorTegnap belenéztem egy tánctermi tükörbe, s első benyomásom magamról, az a kamaszkori kép volt, amely sokkal szélesebbnek mutatott, mint amilyen valójában vagyok.:), aztán megnéztem magam alaposabban, s már egy elfogadhatóbb kép nézett vissza rám. Aztán előbújt a bohóc énem, s mikor egyik kislány azt mondta, változz békává, hirtelen békává változtam:), de voltam légy is:).  S mindezt a tükör hozta ki belőlem. Jólesett “idétlenkedni”.

‘Magunkért, gyermekünkért’ tovább…

Magunkért vagy magunk ellen?

sadness_by_zaanaSzomorúság. Magány. Fájdalom. Kilátástalanság. Csupa energiablokkoló szó. Sok a szomorú ember. Ha általánosságban nézem. Sok a szomorú és magányos ember. De vajon belenéztünk, mi van mögötte? Vagy beleveszünk, s hagyjuk, hogy marja, szinte már szétszaggassa lelkünket a tehetetlen düh, és fájdalom. Önmagunk elleni érzések.

Elégedetlenség. Miért nem vagyok, magas, alacsony, sovány, kövér, a szavak mágusa vagy halkszavú? Vajon hányszor tettük már fel magunknak valamelyik kérdést? S vajon hányszor utáltuk már magunkat vagy a körülményeket mert ilyen szerencsétlen adottságokkal látott el bennünket? Pedig ezek csak olyan erőpróbák, amelyek szintén a tudatosság felé visznek, ha meglátjuk benne a lényeget.

‘Magunkért vagy magunk ellen?’ tovább…