Tudom nyár van, s ilyenkor előbújnak legyek, szúnyogok, bogarak, minden ami nem kell, én mégis róluk írok most. Mindenkinek van saját szimbólumrendszere. Megfigyeltem például, hogy ha fekete rigót látok, amerre tartok akkor éppen, az rendben van, jó úton járok minden értelemben. A seregély, ha feltűnik, valamilyen váratlan hír, információ érkezik az életembe. A toll, madártoll, éppen előttem, bárhol megjelenik, az éppen aktuális gondolat, ami foglalkoztat hiábavalóságát jelenti. Ha vezetek éppen, s “átrohan”:) előttem egy galamb, lassítanom kell. Mindig bejön. Biztos, hogy valami történik ott előrébb, pl. egy kamikázé előző a szembejövő sávban, stb. De mivel lassabban megyek, elkerülöm a bajt. A legyek folyamatosan kellemetlenkednek. Ha valaki erősebb indulatokat küld felém, hirtelen megjelenik egy darázs vagy méh, ugrottam már fel a szobában a székről, mikor váratlanul megjelent, az erkélyajtón repült be, majd kilencven fokos fordulattal nekem akart rontani. Egy ruhadarabbal védekeztem, szerencsére megúsztam, ahogy jött el is ment, kirepült a nyitott ajtón. Szóval a legyek. Érdekes, ahogy most írok róluk, eltűnt mindegyik. Pedig eddig itt kellemetlenkedtek. Tudatossá váltam, már nincs hatalmuk felettem.:) Gondolatfoszlányok ők is, energiadarabok, kellemetlen érzések megtestesítői. Hiszen hiába hesegetem el, visszajönnek, mindent összemászkálnak. Régebben a szúnyogok ellen volt egy bevált technikám: elképzeltem magam köré egy energiaburkot, fényeset, szerettel telit, amely annyira sugárzott, hogyha abba szúnyog betette a szárnyát, nyomban holtan rogyott össze. De ez a verzió annyira nem tetszett, így inkább elképzeltem, hogy belerepül, fénygolyóvá válik ő is, majd kipattan, s mint egy számítógépes játék, eltalálja a többieket, akik szintén fénygolyókká válnak, s ez így megy a végtelenségig. (Persze azért a fecskéknek is hagyni kell valami ennivalót) De visszatérve a legyekre: ő az az energia, aki folyton kellemetlenkedik, levakarhatatlan, ha elzavarom, kicsit messzebbről figyel. Ha meg lecsapom egy légycsapóval, hamarosan jön a másik. A folyton beszélő lányom, mikor először látta, hogy mire való a légycsapó, hirtelen elcsendesedett. Kicsit megilletődött. Én sem szeretem az ilyen megoldásokat. Ezért keresem a spirituális eltűntetés módját. De egyenlőre csak a légycsapós verziót ismerem.:)
2009. július. havi archívuma.
Kicsit elakadtam. Összejöttek a dolgok. A gyerek most is rajtam lóg, s azt hajtogatja, karikát szeretnék, s miközben írom a betűket, neki be nem áll a szája: még, még mégegyet, én is akarok írni mégegyet! Na ilyenkor legyen okos az ember lánya:) Ráadásul sorban romlik el minden, a kocsi még mindig nincs kész, szóval tényleg kirakhatom minden területen az elakadásjelzőt. Hogy mi van ilyenkor? Először is ha már felismerjük, jó úton járunk. Valamilyen iránnyal baj van, azt akarja mindez mondani nekem. De mi is? Ezen még sokat kell agyalnom. Bár, pont ez a lényeg. Hogy ne agyaljunk ilyenkor. Csak hagyjuk átfolyni magunkon a dolgokat. Régebben amikor pechsorozat indult az életemben, egy idő után már annyira rossz volt, hogy átfordult, s mikor történt valami újabb rossz, már csak nevetni tudtam rajta. Így fordult át. Persze most nem drámákra kell gondolni, hanem hétköznapi apró bosszúságokra.
Nem szólok a gyermekről. Magunkról szólok. Magunkat ha átneveljük, tudatosítjuk, jobb szülőkké, kiegyensúlyozott emberekké válunk. Ez is hozzá tartozik a valláshoz, a neveléshez. Az általam feltérképezetthez.
Visszatérve az elromlott dolgokhoz. Ráadásul folyton a halálról is álmodom. A halál valaminek a vége, másnak a kezdete. Új időszak érkezik. Nem is bánom. El kell engedni a múltat, s helyet adni valami újnak. Egy kép ugrik be: megrázom magam, lehullik a sok fáradt, “elromlott” energia, seprüt ragadok, összesöpröm, s kidobom a szemétbe. Így már a nagyon rossz sem tűnik annyira rossznak, van ami javítható, amit meg cserélni kell, újat venni, az meg legalább egy darabig jó lesz, s még garanciális is. Semmi sem történik véletlenül, mindennek megvan az oka az én életemben is. Pl. rossz a szivattyúnk, nemtudunk locsolni, kókadozik a kert. Vízhiány. Vízzel kapcsolatos gondok. A víz az érzelem. Vízelem. Ezzel van dolgom. Tudatosítanom, átengednem magamon. Ha megoldom, helyre áll. Bár inkább veszek egy új szivattyút. De ha nem oldom meg, az is valami kapcsán el fog romlani. Szóval valahogy így működik.:)
Nem szólok a gyermekről. Magunkról szólok. Magunkat ha átneveljük, tudatosítjuk, jobb szülőkké, kiegyensúlyozott emberekké válunk. Ez is hozzá tartozik a valláshoz, a neveléshez. Az általam feltérképezetthez.
Visszatérve az elromlott dolgokhoz. Ráadásul folyton a halálról is álmodom. A halál valaminek a vége, másnak a kezdete. Új időszak érkezik. Nem is bánom. El kell engedni a múltat, s helyet adni valami újnak. Egy kép ugrik be: megrázom magam, lehullik a sok fáradt, “elromlott” energia, seprüt ragadok, összesöpröm, s kidobom a szemétbe. Így már a nagyon rossz sem tűnik annyira rossznak, van ami javítható, amit meg cserélni kell, újat venni, az meg legalább egy darabig jó lesz, s még garanciális is. Semmi sem történik véletlenül, mindennek megvan az oka az én életemben is. Pl. rossz a szivattyúnk, nemtudunk locsolni, kókadozik a kert. Vízhiány. Vízzel kapcsolatos gondok. A víz az érzelem. Vízelem. Ezzel van dolgom. Tudatosítanom, átengednem magamon. Ha megoldom, helyre áll. Bár inkább veszek egy új szivattyút. De ha nem oldom meg, az is valami kapcsán el fog romlani. Szóval valahogy így működik.:)
A napokban fejeztem be Száraz György legújabb könyvét, amely a kristálykoponyákról szól. Ő is ír a vonzás törvényéről, de nem úgy, ahogy manapság divatos: bevonzhatsz bármit, csak rajtad áll, stílusban. Ő azt mondja, azt tudod bevonzani, amivel dolgod van, amit felvállaltál ebben a ciklusodban. Ezért teremts először elérhetőnek tűnő dolgokat, ne a legvadabb álmaidat akard egyből elérni. Lépésről lépésre haladj. S mivel a karma átírható, idővel, mégha nem is volt betervezve talán azt is eléred. Ha tényleg ezt akarod. Ha viszont nem, akkor felesleges erőködnöd. Pecséteket is tanít, konkrátan Mihály arkangyal energiáit megidéző pecsétről ír.
Erről eszembe jutott egy gyakorlat. Sokszor emlékeztetnek a lányom rajzai az Atlantiszi Angyalok könyvön megjelenített angyal hívó pecsétekre. Ha rajzol valamit a gyermek, ne szabjunk korlátot fantáziájának, mondjuk neki, angyalt hívtál? Ő úgyis tudni fogja, hogy igen vagy nem. S ki is javít minket, s majd rajzol olyat, ami tényleg egy hívó pecsét, s kérjük meg, hogy mutassa be nekünk a megidézettet. Hogy hívják, mit erősít, mit sugall neki? Mit üzen nekünk? Hogyan tudja mindezt a hétköznapjaiba beépíteni? Kérdezzük meg milyennek látja, ha behunyja a szemét? (Ha esetleg ijesztőnek, akkor kérjük meg, hogy távozzon, s kérjük meg a fényangyalokat, hogy segítsenek helyreállítani az egyensúlyt) S mit üzen nekünk? Miért jelent meg a világunkban? Mondanivalója van számunkra? Ha igen, kérjük meg, hogy tegye meg. Ha elmondta, köszönjük meg. Kérjük meg, hogy építse be mindezt a tudatalattijába, s ha bármikor szüksége van rá, megerősítésként elő tudja hívni. Ha az angyal szépnek látja őt, pedig ő éppen nem érzi magát szépnek, fogadja el, s tegye el magában, hiszen az angyal a maga teljességében látja, nem pedig belső, pillanatnyi rossz érzései által. Attól ő még szép és teljes, még ha nem is érzi abban a pillanatban. Kérjük meg, hogy engedje át magán az érzést, amit az angyal sugall neki. S ha már mosolyog, engedjük a fénylényt útjára.
Erről eszembe jutott egy gyakorlat. Sokszor emlékeztetnek a lányom rajzai az Atlantiszi Angyalok könyvön megjelenített angyal hívó pecsétekre. Ha rajzol valamit a gyermek, ne szabjunk korlátot fantáziájának, mondjuk neki, angyalt hívtál? Ő úgyis tudni fogja, hogy igen vagy nem. S ki is javít minket, s majd rajzol olyat, ami tényleg egy hívó pecsét, s kérjük meg, hogy mutassa be nekünk a megidézettet. Hogy hívják, mit erősít, mit sugall neki? Mit üzen nekünk? Hogyan tudja mindezt a hétköznapjaiba beépíteni? Kérdezzük meg milyennek látja, ha behunyja a szemét? (Ha esetleg ijesztőnek, akkor kérjük meg, hogy távozzon, s kérjük meg a fényangyalokat, hogy segítsenek helyreállítani az egyensúlyt) S mit üzen nekünk? Miért jelent meg a világunkban? Mondanivalója van számunkra? Ha igen, kérjük meg, hogy tegye meg. Ha elmondta, köszönjük meg. Kérjük meg, hogy építse be mindezt a tudatalattijába, s ha bármikor szüksége van rá, megerősítésként elő tudja hívni. Ha az angyal szépnek látja őt, pedig ő éppen nem érzi magát szépnek, fogadja el, s tegye el magában, hiszen az angyal a maga teljességében látja, nem pedig belső, pillanatnyi rossz érzései által. Attól ő még szép és teljes, még ha nem is érzi abban a pillanatban. Kérjük meg, hogy engedje át magán az érzést, amit az angyal sugall neki. S ha már mosolyog, engedjük a fénylényt útjára.
Hiszti. Váratlan és elemi erővel előtörő, szülőket a kétségbeesés szélére, s olykor szülői létük megkérdőjelezésére sodró erőhullám. Kezelése, megelőzése szinte lehetetlen. Velejárói: bömbölés, csapkodás, kiabálás.
Fel kellett mennünk Pestre valamelyik nap útlevelet csináltatni a gyerekeknek. A kocsinkat, mióta összetört, még mindig szerelik, úgyhogy kénytelenek voltunk vonatozni. Viszont így a lehetséges szundikálások három és féléves lányom számára kimaradtak, s mikor már majdnem végeztünk, előbújt s megszállta a hiszti. Pontosabban a hisztimanó. Én csak így hívom. Időnként fájdalmasan feljajdulok: a kicsi lányomat akarom, vissza akarom kapni! Nem ezt a hisztimanót! (Persze ilyenkor, ellenkezik, vitatkozik, s természetesen neki áll feljebb) Ismerős a helyzet? A vasútállomásig tartott a hiszti, próbáltuk figyelmen kívül hagyni, de esélytelenek voltunk. Mindenért bömbölt, mindenért kiabált, stb. S mikor már kellően fáradtan végre felszálltunk a vonatra, visszatért a kislány énje, s kezdte jóvátenni az eddigieket: a hátam mögé mászott, s valódi pránatisztító gyakorlatokkal tisztítani kezdte a hátam. Leszedte a súlyokat. Éreztem, hogy megkönnyebbülök. Ösztönösen jól csinálta. Szoktam tőle azt is kérni, hogy tapossa meg a hátam. (Persze nem a vonaton.) Tudom, vannak akik félnek ettől, mert mi van ha rossz helyre tapos, de én bízom benne, s tudom, hogy csak olyan helyekre lép, aminek szüksége van erre a nyomásra, súlyra, amit ő gyakorol ott akkor éppen arra testrészemre. Sokszor megerősített már ebben.
Tehát az én tapasztalásom, hogy vegyük rá őket, hogy masszírozzák a hátunkat. Annyira ügyesek! Erősítsük ezt a képességüket, s dícsérjük meg őket. Nekem is jól megy a masszírozás, energetizálás, ebben sosem korlátoztak a szüleim, s ösztönösen jól csinálom, megmaradt ez a képességem. Minden gyerek képes rá. Ne vegyük el tőlük. S mi is gyakran simogassuk, ölelgessük őket, hangsúlyozom, amíg lehet:), mert az érintés nagyon fontos egy fejlődő gyermek számára. S figyeljünk arra, hogyha ő közeledik, akármennyire fáradtak, nyűgösek vagyunk, ne hárítsuk, inkább fogadjuk el, bajunk nem lesz tőle, s az ő kis tudatalattijába pedig nem rakódik le egy negatív lenyomat, akármennyire jelentéktelennek is tűnik az egész. S akkor hisztiből is jóval kevesebb lesz.
Fel kellett mennünk Pestre valamelyik nap útlevelet csináltatni a gyerekeknek. A kocsinkat, mióta összetört, még mindig szerelik, úgyhogy kénytelenek voltunk vonatozni. Viszont így a lehetséges szundikálások három és féléves lányom számára kimaradtak, s mikor már majdnem végeztünk, előbújt s megszállta a hiszti. Pontosabban a hisztimanó. Én csak így hívom. Időnként fájdalmasan feljajdulok: a kicsi lányomat akarom, vissza akarom kapni! Nem ezt a hisztimanót! (Persze ilyenkor, ellenkezik, vitatkozik, s természetesen neki áll feljebb) Ismerős a helyzet? A vasútállomásig tartott a hiszti, próbáltuk figyelmen kívül hagyni, de esélytelenek voltunk. Mindenért bömbölt, mindenért kiabált, stb. S mikor már kellően fáradtan végre felszálltunk a vonatra, visszatért a kislány énje, s kezdte jóvátenni az eddigieket: a hátam mögé mászott, s valódi pránatisztító gyakorlatokkal tisztítani kezdte a hátam. Leszedte a súlyokat. Éreztem, hogy megkönnyebbülök. Ösztönösen jól csinálta. Szoktam tőle azt is kérni, hogy tapossa meg a hátam. (Persze nem a vonaton.) Tudom, vannak akik félnek ettől, mert mi van ha rossz helyre tapos, de én bízom benne, s tudom, hogy csak olyan helyekre lép, aminek szüksége van erre a nyomásra, súlyra, amit ő gyakorol ott akkor éppen arra testrészemre. Sokszor megerősített már ebben.
Tehát az én tapasztalásom, hogy vegyük rá őket, hogy masszírozzák a hátunkat. Annyira ügyesek! Erősítsük ezt a képességüket, s dícsérjük meg őket. Nekem is jól megy a masszírozás, energetizálás, ebben sosem korlátoztak a szüleim, s ösztönösen jól csinálom, megmaradt ez a képességem. Minden gyerek képes rá. Ne vegyük el tőlük. S mi is gyakran simogassuk, ölelgessük őket, hangsúlyozom, amíg lehet:), mert az érintés nagyon fontos egy fejlődő gyermek számára. S figyeljünk arra, hogyha ő közeledik, akármennyire fáradtak, nyűgösek vagyunk, ne hárítsuk, inkább fogadjuk el, bajunk nem lesz tőle, s az ő kis tudatalattijába pedig nem rakódik le egy negatív lenyomat, akármennyire jelentéktelennek is tűnik az egész. S akkor hisztiből is jóval kevesebb lesz.
Kaptam egy levelet Csapó Idától a napokban: azt kérdezi mi a véleményem a gyerekek és pénz témáról. Gondolkodóba estem, hiszen ez is a spirituális nevelés része.
Tehát: ha a gyereket spirituálisan engedem fejlődni, nem hagyom magára, összefoglalva, nem tartom valószínűnek, hogy bármiféle gondja lehetne pénzügyei terén. Beosztani, spórolni, gyűjteni persze meg lehet tanítani, ha magam is jól csinálom, s jó példát mutatok, de az hogy mit csináljon a zsebpénzével, szerintem azért nem kéne feszegetni, mert úgy érezheti egy idő után, hogy még ebben is szabályok közé akarjuk szorítani, korlátozzuk a szabadságát. Egy kisgyereket még nem feltétlenül érdekel a gyűjtögetés, kivéve persze ha valamit kinézett, s meg szeretné venni (én is vágytam bizonyos bababútorra, amire lelkesen gyűjtögettem a zsebpénzem) .De annál jobban vágytam felnőtt lenni, hiszen a felnőtteknek mindent szabad.
Tehát: ha a gyereket spirituálisan engedem fejlődni, nem hagyom magára, összefoglalva, nem tartom valószínűnek, hogy bármiféle gondja lehetne pénzügyei terén. Beosztani, spórolni, gyűjteni persze meg lehet tanítani, ha magam is jól csinálom, s jó példát mutatok, de az hogy mit csináljon a zsebpénzével, szerintem azért nem kéne feszegetni, mert úgy érezheti egy idő után, hogy még ebben is szabályok közé akarjuk szorítani, korlátozzuk a szabadságát. Egy kisgyereket még nem feltétlenül érdekel a gyűjtögetés, kivéve persze ha valamit kinézett, s meg szeretné venni (én is vágytam bizonyos bababútorra, amire lelkesen gyűjtögettem a zsebpénzem) .De annál jobban vágytam felnőtt lenni, hiszen a felnőtteknek mindent szabad.
Kényes téma szerintem a gyerekek és pénz kérdés, csinján kell bánni vele. Csak óvatosan.
Eddigi életem során sok gyereket ismertem már meg, láttam olyan gyereket akit marhára nem érdekelt, hogy a szülei miből teremtik elő a napi betevőt, csak azt látta, hogy van pénzük, s neki ez bőven elég volt. A testvére viszont spórolós volt, pedig senki sem tanította neki. Mindennek megnézte az árát, s ha drágának találta, inkább kifejezetten azt kérte, hogy ne vegyék meg. Pedig megtehették, hogy megvegyék, de neki mégsem kellett. Ezért is gondolom, hogy nem feltétlenül kell ezt bolygatni. Meg kell tanítani őket a vonzás törvényére, a vágyott képek megjelenítésére, de a pénzügyekkel még várjunk. Persze az más, ha kifejezetten kéri, kérdez róla, stb. Akkor lehet játékosan oktatni, de ha nem látjuk rajta, akkor hagyjuk játszani, engedjük hogy felhőtlen időtlenségben élje tovább gyermeki léte mindennapjait. Ha meg nagyon fontosnak tartjuk mégis, akkor játszunk vele gazdálkodj okosan-t vagy bármilyen olyan játékot, amely alakítja és fejleszti költekezési szokásait.
Eddigi életem során sok gyereket ismertem már meg, láttam olyan gyereket akit marhára nem érdekelt, hogy a szülei miből teremtik elő a napi betevőt, csak azt látta, hogy van pénzük, s neki ez bőven elég volt. A testvére viszont spórolós volt, pedig senki sem tanította neki. Mindennek megnézte az árát, s ha drágának találta, inkább kifejezetten azt kérte, hogy ne vegyék meg. Pedig megtehették, hogy megvegyék, de neki mégsem kellett. Ezért is gondolom, hogy nem feltétlenül kell ezt bolygatni. Meg kell tanítani őket a vonzás törvényére, a vágyott képek megjelenítésére, de a pénzügyekkel még várjunk. Persze az más, ha kifejezetten kéri, kérdez róla, stb. Akkor lehet játékosan oktatni, de ha nem látjuk rajta, akkor hagyjuk játszani, engedjük hogy felhőtlen időtlenségben élje tovább gyermeki léte mindennapjait. Ha meg nagyon fontosnak tartjuk mégis, akkor játszunk vele gazdálkodj okosan-t vagy bármilyen olyan játékot, amely alakítja és fejleszti költekezési szokásait.
Mindig spontán jön. Mint valami történés. Nemtudom megmagyarázni. Csak megtörténik. Írok, és megszületik, valami kikerekedik, sikerül. Aztán jön ő, a törő-zúzó, romboló, felemelő és imádnivaló tündérkirálynő, a kizökkentő kicsi lány, s más irányt vesz a történet, a kerek egész.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Amikor gyermekünk születik, s látjuk pici kezeit, törékeny, de mégis erős kicsi testét, főleg mikor először éljük át ezt, átfut rajtunk a félelem. Vajon mindig minden helyzetben megtudom védeni, tudok vigyázni rá? Én gyakran mondogatom, fényangyalok vigyázzatok rá most. Akárhova megy, akárhol van, s akkor főleg, ha mással van, oviban, nagyszülőkkel, stb.
Aztán nagyobb lesz, önállóbb, s kevésbé kell fizikailag vigyázni rá, de szellemileg annál inkább. Mert szívja, mint a szivacs, befelé a világot, a tapasztalásokat, oviban, játszótéren, stb. Nyitott és fogékony. Könnyű elrontani.
Pl. mikor néhány napot az egyik nagyszülőknél tölt a lányom, egy kis pukkancsot kapok vissza, aki azt gondolja, hogy ideje átvennie a hatalmat, s minket a szüleit is úgy ugráltathat, ahogy a nagyszüleit szokta. Szerencsére néhány óra alatt visszarázódik, mert nem ugrok neki, hiába várja el, s egy idő után, esetleg egy hiszti után, kiegyensúlyozódnak az energiák, s helyre áll a családi béke. (S már az öcsit sem akarja kidobni a szemétbe:))
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.
De hogy lehet egyensúlyban tartani a tapasztalásait? Pl. kérdezgessük, vegyük rá, hogy meséljen, főleg ha nem velünk volt valahol. Ha annyira nem akar, vagy nehezebben nyíló gyerek, először meséljünk mi, mit csináltunk, mit láttunk, mit éreztünk, amíg ő nem volt itthon. Így már szívesebben mesél, mert úgy érzi reagálnia kell, neki is át kell adni a tapasztalásait. Bevezethetjük, hogy esténként, elalvás előtt összefoglaljuk hogy mi történt aznap. Azt is végig beszélhetjük, hogy másnap mi lesz, megteremtve a jót. Ha valami foglalkoztatja, segítsünk neki megkérni a tudatalattiját, hogy álmában kapja meg a választ. Ha valami fontos esemény előtt áll másnap, beszéljük át vele, hogy mi fog pontosan történni, főleg ha kicsit fél is tőle. Menjünk bele minél részletesebben. Érezzük a szagokat, a tárgyak tapintását, lássuk milyen idő van, eresszük át a jóérzést magunkon, miközben sikert ér el a gyermek. Legyünk benne, legyünk vele, legyünk jelen. Éljük át. Mert így minden sikerül.
Loading ...
Legutóbbi hozzászólások