Egyensúly végtelen

Tele az internet, a könyves-, és egyéb boltok a rengeteg önfejlesztő  csodakönyvvel. De mi van, ha mégsem megy, ideig-óráig hat ránk, aztán valahogy visszatér a rosszkedv, a bizonytalanság érzet, a kellemetlen érzés? A megannyi technika ellenére mégis megjelenik, s mint egy fekély, rágja be magát lelkünkbe.

Continue reading »

Vajon látunk is vagy csak nézünk?

Az önbizalom felnőttkorban című cikkemre egyik kedves olvasóm olyan hosszú hozzászólást írt, kielemezve a világ, és az ország negatív történéseit, hogy több okból nem közölhetem: egyrészt a politikai felhang másrészt a hosszúsága miatt. Kedves hozzászólóm: kérlek indíts egy blogot, ott kifejtheted a véleményed hosszan, a nehéz gazdasági helyzetről, a különböző titkos partikról, csalókról stb. Ja, és mint újságíró kérlek ne csak az egyik politikai oldalnak hidd el minden szavát, hanem hallgasd meg a másik oldalt is, nézz utána az ő szemszögükből is, s azután alkoss véleményt.

Százféle út létezik, s mi magunk vagyunk, akik választhatunk közülük.

Continue reading »

Torna, sport, mikor is kezdje a gyerek, no meg miből?

Az FTC honlapján bukkantam erre a videóra, a torna, de inkább a sportolás megszerettetéséről szól, kedvcsináló a szertornáról, látványos elemekkel, “röpködő” gyerekekkel a háttérben. Érdemes megnézni, a mesteredzőnő remek előadó, s ha még nem terveztük, hogy sportolni járatjuk a gyereket, ettől biztosan kedvet kapunk. Persze nem feltétlenül tornára, bármilyen sportra, amely megtetszik neki. A videó az FTC honlapján itt érhető el:

Continue reading »

Más szemében a szálkát

Van úgy, hogy kritizálunk, el sem olvassuk rendesen az írást, utána sem nézünk, ki írta a cikket, de folyik a szánkból a sötét, hömpölygő negatív szóözön. Aztán ezt rázúdítjuk a világra, ez esetben a cikk írójára, aki segítő szándékkal éppen egy meditációt oszt meg a nagyvilággal ezen a honlapon keresztül. Marhaságnak tituláljuk, de észre sem vesszük, hogy annak amit leírtunk, se füle se farka, ráadásul tele van elütéssel, helyesírási hibával mindaz, amit leírtunk.

Continue reading »

Tisztelet nem szolgaság

Vitatkoztam nemrég a társammal, mert be akartam fonatni a hajam, ő pedig nem akarta. Pedig már jópárszor volt befonva, tincsenként, de amolyan “botcsinálta” módon, magamnak. Végre profival szerettem volna, aki látja is, amit csinál, hiszen nekem elég nehéz a saját fejemen, a tincseket úgy szétválasztani, hogy ki is nézzen valahogy. Nagyon nehezen akarta elfogadni, hogy a lelki békémhez, megújulásomhoz, most éppen erre van szükségem. De elfogadta, nekem meg befonták a hajam.

Egy ismert pszicháter könyvét olvasom a nőről, s pont arról ír, hogy szülés után, mi nők, mennyire megfeledkezünk a külsőnkről,  s elhagyjuk magunkat. Ma, jártomban-keltemben figyelni kezdtem én is a babakocsis anyukákat. Hát, mit mondjak, nem láttam egy ragyogó  anyukát sem.  (Tény, hogy egy kisvárosban nézelődtem, s nem voltam kint órákat.)

S bár ezt a pszichátert sokan nem szeretik, tudom, de rátapintott a lényegre. Megfeledkezünk magunkról. A gyereké a főszerep. De vajon mennyire egészséges ez?

Continue reading »

Az újdonság varázsa

Ha elképzelünk valamit, de valamiért mégis tartunk tőle, még ha nem is tudatosan, de valahogy akadozik a dolog, ideje elgondolkodni azon is, hogy mi bajunk van az új dolgok, tapasztalások befogadásával.

Például, sokan úgy élik meg bánatukat, örömüket, hogy vásárolnak, egy ruhát, könyvet, kiegészítőt, apróságot, bármit, amiben örömüket lelik. Ha ruhát vesz az ember, azt szívesen felveszi, örömmel gondol rá, hiszen valami új szín, ezáltal jóérzés került az életébe.

A könyvek szintén egy egész más világ történeteit, tapasztalatait hozzák el, megint csak valami új dologba csöppenünk. Akkor miért félünk az újtól,  a változástól?

Continue reading »

Energialenyomat és Önvaló

Kaptam a napokban egy háromjegyű csekket, éves leolvasás utánit,  az áramszolgáltatótól. Részletfizetést kértem, de mivel szerintük szerződést szegtem, és nem diktáltam rendesen az óraállásokat, azt mondták, csak egyben fizethetem ki. Hiába tiltakoztam, hogy egy havi fizetésem, gyedem, akármim nem fedezi ezt az összeget, az ügyintéző hajthatatlan volt.

Elszomorodtam. Hát valóban ennyire nem számít, ennyire nem számíthatunk egymásra? Hova tart ez a világ? Ennyire nem érdekel senkit a másik ember? S hogy egy olyan világban élünk, ahol rettegni kell a közmű és egyéb szolgáltatóktól, hogy mikor csap le, s küldi a végrehajtót, miközben írja sötétebbnél sötétebb, fenyegető, félelemkeltő, tudatlanul sötét mágiát űző leveleit.

Aztán, hirtelen, mint valami holtponton, átbillentem, s inkább erővé formáltam csalódottságom.

Continue reading »

Társ és bőségtudat 2.

Ahhoz, hogy a dolgok valóban működjenek, ha párkapcsolatban élünk, fontos, hogy a társunk is nyisson a pozitív gondolatokra. Hiszen, ha minket nap mint nap foglalkoztat, dolgozunk rajta, teszünk érte, akkor az ő érdeklődése, ideális esetben pozitív hozzáállása, csak erősíti a vonzás törvényét, s gyorsabban teljesülnek kitűzött céljaink, valósulnak meg vágyaink. Olyankor magától áramlik a bőség, s kiegyensúlyozottan müködnek az Univerzum erői életünkben.  Mert lássuk be, sokszor az említett  szint alatt vagyunk. Ha például nem érkeznek életünkbe nap mint nap szerencsés “véletlenek”,  pedig mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik, de valamiért mégsem működik. No ekkor érdemes körülnézni kicsit életünk más területein is, például a párkapcsolatunkban.

Continue reading »